A hír egy otromba sajtócikk és az arra írt reakció eredményeképpen került ki a nyilvánosság elé. A levélről mit sem tudó Dippold Pál újságíró a Magyar Hírlapban hánytorgatta fel Eszterházy Péternek, hogy miért nem tisztelte meg jelenlétével a göteborgi könyvvásárt, ahol helyette olvasták fel a megnyitóbeszédét: szerinte Esterházy, akit a világhírnév küszöbén pipiskedő művésznek titulál, azért nem jelent meg az ünnepségen, mert "valószínűleg posztmodernül krétát kajált, amitől lázat tudott előadni, így hiányzása igazolt.". Erre reagálva az Élet és Irodalom szerzője, Grecsó Krisztián válaszcikkében idézi a sok nappal azelőtt elhangzott, szomorú helyzetértékelést.

„Őszintén, minden irónia nélkül kívánom Dippold Pálnak, hogy ő, ha ne adj’ isten, ekkora baj éri, még csak hasonló reakciókat se kapjon. Hogy kollégái, ismerősei, családja támogassák, ha véletlenül – tényleg nem kívánom – arra szorul. Mert Esterházy Péterrel ez így van. Olvasók, barátok, rajongók, kollégák ezrei gondolnak rá a legnagyobb aggódással, szeretettel nap mint nap, állnak meg, néznek fel az égre, hogy ha van isten, vagy ha nincs, akkor is, Péternek meg kell gyógyulnia.” – írja Grecsó Krisztián a pénteki számban Dippold Pál Magyar Hírlapban megjelent, a göteborgi könyvvásárról szóló cikkének alábbi részletére reagálva: „Esterházy Péter levelét a svéd kiadója olvasta fel: mint az író levélírta, betegsége miatt nem tud részt venni a könyvvásáron. »Hogy mi az irodalom, azt negyvenöt év után is (azóta van toll a kezemben) nehezen tudnám megmondani« – írta a világhírnév küszöbén pipiskedő művész, aki valószínűleg posztmodernül krétát kajált, amitől lázat tudott előadni, így hiányzása igazolt.”

Esterházy Péter Göteborgba küldött levelét az Élet és Irodalom e heti számában közölték, amiben ő maga vall a betegségéről: „Erről sokat tudnék beszélni, a varázsról, a titokról. És milyen lelkesen, ihletetten. Hiszen ez tölti be az életem. (Zárójel. Ez kicsit megváltozott, ezért is nem vagyok személyesen jelen, most igyekszik más betölteni az életem, de így meg a hasnyálmirigyrákról tudnék lelkesen és ihletetten beszélni, amitől ugyan most megkímélem a tisztelt publikumot, de ne reménykedjen, előbb-utóbb hosszabban is szólok róla, I am afraid.) Folytatom zárójelen kívül, mintha mi sem történt volna.”