Sándor Pál 1939. október 19-én született Budapesten, Sándor József és Smilovits Janka gyermekeként. Annak ellenére, hogy fiatalon újságíró szeretett volna lenni, végül a filmkészítés felé fordult, és a Mafilmnél kezdte pályafutását. Később a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, ahol később tanított is.

A rendező munkássága során közel 40 film gyártásában vett részt, és számos díjat nyert, köztük a Balázs Béla-díjat, Kossuth-díjat, Prima Primissima díjat, valamint a Cannes-i Filmfesztivál FIPRESCI-díját.

Sándor Pál filmjei közé tartozik a "Régi idők focija", "Szeressétek Odor Emiliát!", "Sárika, drágám", "A Primadonna", "Ripacsok", és "Szerencsés Dániel". A "Régi idők focija" című filmet a kőbányai szeméttelepen és az óbudai téglagyárnál forgatták, ahol a forgatás körülményei különösen emlékezetesek voltak a stáb számára.

A Vajna-korszak óta Magyarország a filmgyártás fellegvára lett, jelentős adókedvezményekkel vonzva a külföldi produkciókat. Sándor Pál munkái és a magyar filmesek sikerei hozzájárultak ahhoz, hogy a hazai filmgyártás az élvonalba kerüljön.

Sándor Pál gyermekkora nehéz volt, de a mozi és a film iránti szenvedélye már akkor megmutatkozott. Bár visszavonultan él, tele van energiával és tervekkel, és új filmötleteken dolgozik. Tervei szerint 106 éves koráig él majd, és reméli, hogy még sok csodával ajándékozhatja meg a közönséget.

A múltban a Latinovits-büfé a filmgyár közösségi tere volt, ahol a szakma apraja-nagyja megfordult. Sándor Pál számára ez a közösségi élmény, a közös gondolkodás és beszéd hiányzik leginkább a múltból.