És itt van 6 pontban, miért életveszélyes ez a gondolkodás nemcsak az ellenzékre, hanem az egész országra.

1. Az ultimátum nem demokrácia, hanem vezérlogika. A „vagy velem, vagy Orbánnal” típusú üzenet kizárja a vitát, a választás szabadságát, a politikai sokszínűséget. Ez nem együttműködés – ez kényszer. Ugyanez a logika tette tönkre a közéletet 2010 után is, csak akkor más zászló alatt.

2. A rendszer nem attól változik meg, hogy új arc vezeti. Ha a hatalomgyakorlás módja – a központosítás, a kizárólagosság, a vezérelv – nem változik, akkor csak a név cserélődik, a rendszer marad. Ez nem kormányváltás. Ez szerepcsere. Nem egy új trónkövetelőt kell felemelni, hanem egyenrangú szövetséget kell kialakítani egy kerekasztal körül.

3. Magyar Péter kétharmadot akar – de nem szövetségben, hanem egyedül. Ez nem az Orbán-rendszer lebontása, hanem egy új egypárti többség más arccal. A cél nem a kormányváltás, hanem a többi ellenzéki párt kiszorítása. Ez ugyanaz, amit Orbán is csinált: előbb eltakarítani az ellenzéket, utána jöhet a hatalom.

4. A koalíció nem széthúzás – hanem politikai érettség. A többpárti együttműködés nem gyengeség, hanem a demokrácia alapja. Aki mindenkit le akar söpörni az asztalról, az nem együtt kormányozni akar – hanem uralkodni. Ez nem új kezdet – ez ugyanaz a játszma, új szereposztásban.

5. Aki nem vállalja a rendszer teljes lebontását, az meg akarja tartani. Magyar Péter nem beszél az Alaptörvény eltörléséről. Nem mondja ki, hogy a választási rendszer torz és igazságtalan. Nem kritizálja a határon túli szavazatokkal való visszaélést. Nem követeli a rendszer valódi pilléreinek lebontását – csak cserélgetné a szereplőket. Ez nem rendszerváltás – ez hatalomtechnika.

6. Aki nem a Tiszára szavaz, az nem Orbán embere. A Tiszán és a Fideszen kívül nem hazaárulók vannak. Ez a leegyszerűsítő gondolkodás kirekesztő és veszélyes. A demokrácia lényege, hogy több út van – nem egyetlen, kijelölt irány. Nem kell mindenkit eltaposni ahhoz, hogy valaki alternatívát kínáljon.

Következtetésképp: nem új vezért keresünk – hanem új politikai kultúrát. Nem zsarolás kell – hanem együttműködés. Nem kétharmados uralom – hanem fékek és ellensúlyok. Nem új szereplő – hanem új rendszer. Mert aki tényleg változást akar, az nem másokat akar kiiktatni – hanem mindenkiért akar dolgozni. És azt nem lojalitási teszttel, hanem együttműködéssel lehet elérni.

S a kétharmad nem gyógyítja a megosztottságot, csak újratermeli.