Az ellenzéki pártok évek óta már csak jóindulattal voltak ellenzékinek tekinthetők, tegnap óta viszont sehogy. Orbán asszisztensei lettek. Az, hogy ők is zsebre vágták a több százezer forintos telefonokat, a júdáspénz első filléreit, elhanyagolható, inkább csak jelképes veszteség. Ami igazán számít, hogy semmilyen rossztól sem fogják tudni megmenteni az országot, pedig abból minden korábbinál többre számíthatunk.

Ezt ők is tudják, mégis elutasították az egyetlen értelmes és morális lépést: a parlamenten kívül megpróbálni új ellenállási formákat találni. Inkább hagyják, hogy velünk együtt őket is elsodorják majd az irracionalitás és gonoszság várható újabb és újabb hullámai. Meg se látszik rajtuk, mintha észre se vették volna, hogy sorrendben harmadszor semmisültek meg, máris visszatértek törzshelyükre, az ATV-be és a Hír TV-be. Aki tényleg vacak és fölösleges embereket akar látni, őket nézze.

És akkor a tüntetés, amely tökéletes keretbe foglalta a nap tragédiáját. Volt ugyan két szép, értékes beszéd, két cigány embertől, de a végén lezúduló özönvíz mintha csak figyelmeztetés lett volna: ez bűn, ne csináljátok.

Már a kezdet, egy unalmas antitüntetés-beszéd rossz volt, de aztán a folytatás! „Mutassátok meg a telefonotokkal a fényeket, hadd fényképezze le a sajtó, hogy a Fidesz nem képviseli a többséget. Képviseli a Fidesz a többséget? És akkor ki a többség? Akkor mi vagyunk a többség…?” Igen, ő volt a főszervező, a gyakorlott tüntetésgyilkos. És végig ez a bornírtság ment tőle, ahányszor mikrofon elé állt, annyiszor ezer embernek vette el a kedvét örökre a tüntetésektől.

Gyetvai Viktor egyetemista már most bulikirály, sokszoros felszólaló. Ezúttal átvette Martin Luther King híres, „Van egy álmom” sorát, csak hát neki nincsenek álmai, helyette ripacskodik. Tömegtornáztatásban viszont kiváló. „Ki az, aki úgy gondolja, hogy cselekedni kell? Tegye fel a kezét.” „És most az tegye fel a kezét, aki hajlandó is cselekedni?”

Eddig bírtam.

Már a Bajcsy-Zsilinszky útnál voltam - a Klubrádió közvetített, fülhallgatón hallgattam tovább – , de ő még mindig beszélt. És megint tornáztatott: „Tegye fel a kezét, aki azonnali változást szeretne elérni! És tegye fel az a kezét, ez egy nehéz kérdés, aki hajlandó erre!”

Hogyan működik Magyarországon a szelekció? Miért mindig a legrosszabbak, a leghazugabbak?

Voltak azért intelligens, szép gondolatok is, de ezek a megszenvedett életből jöttek: „Én vagyok a kilátástalanok, a reményvesztettek, a meg nem hallott emberek lelkiismerete és szónoka. A mélységből kiáltok, onnan, ahova nem jut el az igazság…” ez Hidvégi-Balog Attila, a RomNet főszerkesztője volt. Neki nem is kellett senkit tornáztatnia, az ő beszédébe beletapsoltak, belekiabáltak.

És talán egyszer akad majd olyan szónok is, aki még ennél is többre képes…