Egy hete volt az Azahriah giga koncertsorozat első napja, ami eladásban az utolsó, mert a mai koncertet hirdették meg először, a nagy érdeklődés miatt lett egy vasárnapi és végül a péntek. Három tele Puskás. Ez önmagában érdekes és szerintem sokan úgy is jöttek, hogy nem is nagyon hallgatják Azi zenéjét, csak nem akartak lemaradni.

 

A Facebook közösség attól félt, hogy itt a kampány finishében, majd az egész a politikáról fog szólni, de megnyugtatok mindenkit, hogy még annyi politika sem volt benne, mint korábban. Semmi.

 

Attila egy szerethető fiú, aki kínlódott az iskolában, szenvedett a lakótelepen, ebből tört ki és maradt szerény és akadozó.

 

El is mondta a színpadon, hogy érzi ezt a nagy szeretet és köszöni mindenkinek, aki eljött, bármit olvasott róla.

 

A műsor elején izgult, ami nem csoda, nem is tudom, hogy lehet ép ésszel lenyomni egy ekkora bulit. Bizonytalan volt és tépte le magáról a meleg jelmezét, de egy szívvel drukkolt neki mindenki és végül átlendült a mélyponton.

 

Majd megjelent a barátja és zenésztársa Desh, aki kukásból lett énekes, de akkorra már felszabadult, én meg örültem, hogy végre nincs egyedül. Anyai ösztönöket és érzelmeket vált ki belőlem, máskor meg azonosulni tudok vele, mert én is ilyen iskolaikudarcos, szorongó ember vagyok.

 

A fiú, akinek nehéz meghaladnia magát és egyben maradni, de közben érzi és értékeli, hogy ezrek, akár milliók várják visszafojtott lélegzettel, hogy a legkisebb királyfi tényleg elhozza a szerencsét.

 

A közönség annyira vegyes volt, hogy jobban nem is lehetett: kisgyerekek a szüleikkel, rengeteg anya-lánya kombo, lánycsapat, kigyúrt mókusok, nagymamák és plázacicák. Nyugodt légkör, senki nem őrjöng, nincs egy hülye se, mindenki mosolyog, még csak tumultus sincs, csak tömeg.

 

Mindig is hittem, hogy van politika feletti ország, hogy itt rengeteg kedves ember él, akik csak bulizni szeretnének, a barátaikkal szórakozni, drukkolni egy fiúnak, ennyi.

 

Én is egy voltam a tömegben, aki várta, hogy elvarázsolják és elvarázsoltak. Énekeltem, táncoltam és mosolyogtam, meg örültem a barátnőmnek, akivel együtt élhettük át ezt a zenei kalandot.

 

Igen, minden száma majdnem ugyanolyan, igen nem rázza ki belőled a lelket, de mégis van az egészben egy nagyon természetes, nagyon őszinte, nagyon emberi hangulat, ami a szívhez szól, már akinek pont erre dobban a szive... – írta közösségi oldalán Skrabski Fruzsina.