Csak azért teszem ide a Bayer szokásos gondterhelt, szolgai sóhajtásaival és okoskodó csámcsogásaival teletűzdelt alákérdezős, összekacsintós, összeröhögős, kínos anekdotázgatásokba és cinikus, felsőbbrendű tempóba fulladt egy órát, hogy ha majd kiesik a kollektív emlékezetemből, vissza tudjam keresni. Hogy akkor is elhiggyem: ez tényleg van.

Az évértékelő elvtársak, különösen Bayer Zsolt mély mikrofonállvány figyelmét elkerülték ugyan az elmúlt év magyar társadalmat leginkább érintő, húsbavágó kérdései (pl. a növekvő szegénység, a csillapíthatatlan kivándorlás, az erőszakos államosítás, vagy éppen Sándor Mária)  de legalább minden másról szó esett. Amitől dagad a kebel, szakad az ing, a gatya.

A szegény Kövér Lászlót ért elképesztő támadásokról, akinek “a nyilvánosság kivégzőosztagai megpróbálják elvágni a torkát”; Ákosról-Telekomról; a menekültválságról; a rothadó nyugat idiótáiról; a homo sapiens szaporodni (így!) nem akarásáról; Bayer nagymamájáról és Telekomos szerződéséről, amelynek felbontására bíztat mindenkit; Orbán Viktorról, aki malacként harcol a jégen azért, hogy mi itt a béke szigete lehessünk. És úgy általában rólunk, volt kelet-európai szocialistákról, akik utolsókként őrizzük az európaiságot, midőn AZOK elpusztulnak. Mert “a Notre-Dame nem jön ide, az ott marad Párizsban, amíg le nem rombolják AZOK, vagy át nem alakítják mecsetté.”

Kövéri mélységű erős mondatok: “Mióta demokrácia van, nem tud kikeveredni a magyar politika abból az alantasságból, amibe a bolsevizmus keverte, de ezt a Fidesz politikusai szerencsére jól tűrik. (…) A családok szétrohasztása, szétbomlasztása, a nemzetek felbomlasztása a multik érdeke.(…) Csak az európai fehér rassz közösségei képesek populáció szintű öngyilkosságra, (…) A brüsszeli bürokrácia Európán kívüli érdekek zsoldjába szegődhetett, zsoldosok, szélhámosok, de legjobb esetben is alkalmatlan tökfejek ők. (…) A legalpáribb, legaljasabb, legkörmönfontabb módon próbálnak minket felbuktatni.”

Meg sem próbálom az elhangzott gondolatokat a teljesség igényével ide hányni, bár biológiai értelemben aligha leplezhető émelygéssel hallgattam végig az egy órányi tömény suttyóságot. A tenyérbemászóan dölyfös, elégedetten, gúnyosan sunyi ábrázatukat látni kell. Pedig nem érdemes.

És ez is ugyanúgy ténymegállapítás, mint a mélymagyar duó lesajnáló ítélete a mai világról. Amely szerintük (fúúúúúúújjj) úgy néz ki, hogy öregedő leszbikusok sírnak buzi barátaik vállán, és Coelho-idézeteket küldözgetnek egymásnak a Facebookon. Igen, ezen vinnyogtak-röfögtek már megint két pofára az urak. És micsoda undor, hogy ez a világ már nem Bayer Zsolt ötkor kelő nagymamájáról, a nagycsaládokról szól, amelyikben mindenkinek megvan a helye, senki nem depressziós, nem veri az asszonyt, nem lesz öngyilkos és alkoholista.

Készült egy semmi újat nem hordozó, de stratégiailag megkerülhetetlen műsor, január elsejére a híveknek. Hogy biztosak lehessünk abban, pont onnan folytatódik idén, ahol tavaly abbahagytuk. Hogy nekünk, két millió igaz magyar embernek, aki tűzön-vízen át a Fideszre szavaz, világos legyen: nem a saját lustaságunk, ostobaságunk, tehetetlenségünk okozza a nyomorúságunkat, hanem mások aljas, körmönfont cselszövése. Hogy nem azért nem “szaporodunk” ahogy kellene, mert lassan nem látunk kettőig a szegénységtől, hanem mert romlottak vagyunk. Mármint nem mi, ezek a buzi, balliberális, bolsevik véleményterroristák. És nem azért nem lesz nyugdíjunk 10-20 év múlva, mert ellopták azok, akiknek vigyázniuk kellett volna rá, hanem mert nem szülünk bele a vakvilágba, felelőtlenül.

(Az írást teljes terjedelmében a kolozsvaros.com oldalon olvashatják)