"Többet kellene gondolkodni, kételkedni és megtanulni felelősséget vállalni."

Talán kicsit kikerült a reflektorfényből, hiszen nem Ön lesz a Magyar Szocialista Párt budapesti elnöke, pár szavazat különbséggel egy másik fiatal politikusnő, Kunhalmi Ágnes megelőzte. Az a Kunhalmi, akinek parlamentbe jutásáért túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a fél ország drukkolt, hiszen sikere esetén talán még sem jött volna össze a kétharmad a Fidesznek. Ő is arányaiban csupán néhány szavazattal maradt le, ami komoly teljesítmény. Ezt is díjazták, amikor neki szavaztak valamivel több bizalmat?

Áprilisban én is nagyon szorítottam Ágiért! A párton belüli versenynek vége, most indul a munka. Temérdek feladat áll az MSZP előtt, és ebből a munkából én is kiveszem a részem. A verseny önmagában is jó üzenet befelé és kifelé egyaránt, pláne, hogy Budapesten két fiatal nő versengett az elnöki posztért.

Ezek szerint túllép ezen a helyzeten és továbbra is ambíciókkal tekint a jövőbe?

Természetesen. Az ellenzéknek most különösen sok kihívásnak kell megfelelnie és ebben a küzdelemben részt fogok venni. Egyrészt mint „Budapest-politikus” a Fővárosi Közgyűlés keretein belül és kívül próbálom felhívni a figyelmet arra, hogy miért nonszensz az, hogy Debrecenből írjanak BKV menetrendet. Meg hogy miért nem normális az, hogy az általunk befizetett sok-sok adó sorsáról már alig dönthetünk magunk, maximum hogy milyen színű legyen a busz, meg a muskátli.

Ráadásul most a Fidesz által erőszakolt új választási törvény miatt át is alakul a Fővárosi Közgyűlés összetétele. A helyzet eddig sem volt rózsás az egységes Budapestről gondolkodás tekintetében, de az a zsibvásár, ami ezután jön, rémisztően hat. Nem az lesz a kérdés, hogy Budapest megelőzi-e Bécset tudás, tőke, turizmus vonzásban, hanem hogy egy hegyvidéki síház hány kilométer csatornát ér Rákosmentén. Ne legyen igazam.

De nem csak a fővárosban gondolkodik?!

Ma csak Budapestben gondolkodom.

Mire gondolhatunk leginkább, az önkormányzati választásra?

Arra is, az a következő feladat. Meg a mozgalmat is újra kell gondolni. Általában a közvéleményt a személyi kérdések izgatják a legjobban, ezért sok legenda van belső vonalakról, szövetségekről és sok a skatulya. Én másképp látom belülről. Én sok szuverén egyént látok, akik ügyek mentén csoportosulnak, vagy csoportosíthatóak.

De ha mondjuk egy új probléma megoldása merül fel, akkor nem biztos, hogy megint pont ugyanazok a személyek lesznek azonos platformon. Sok embernek van igénye arra, hogy skatulyázzon és valójában nem létező dobozokba pakoljon egyéneket. Így lesznek az "...isták", meg "anti..isták". Ezt a sajtó is erősíti, aztán meg csodálkoznak, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy előre kiszámolták. Mondok egy példát: ha alkotok a barna hajúakból egy képzeletbeli csoportot, akkor arra a kérdésre, hogy ki szereti a brokkolifőzeléket, a korábbi csoport darabjaira hullik szét. Ugyanígy van ez a politikában is.

Néha elgondolkodom azon, hogy a fővárosi közgyűlés egyes tagjaiból, kiradírozva a pártlogókat, milyen jó kis csapatot össze lehetne rakni. Ez persze ma álom. Szerintem tényleg lehetne más a politika.

Ez így túl általánosan hangzik, mi az, amire külön is felhívná a figyelmet? Olyan Tüttő  Katásan?

A politikai kultúránkra, itt Magyarországon! Többet kellene gondolkodni, kételkedni és megtanulni felelősséget vállalni. Az emberek úgy általában aszerint támogatnak szavazataikkal személyeket, hogy kivel tudnak érzelmileg azonosulni, kinek hisznek, hogy az ő életüket jó irányba viszi majd, kiben látnak olyan kvalitást, amit érdemesnek találnak követni. A politika állandó újratervezés, tele van ígéretekkel, és csak kevesen gondolják át, hogy ki mit valósított meg ténylegesen abból, amit programjában meghirdetett. Az érzelmeket a racionalitással össze kell kötni. Meg kell tanulnunk jól döntéseket hozni, a következményekért valódi felelősséget vállalni és mindig kételkedni a megváltoztathatatlanban.

Sokan azt mondják, hogy úgysem tudnak változtatni a dolgok alakulásán, túl kicsi embernek érzik magukat ehhez, és jó esetben is csak a számukra kevésbé rossznak gondolt pártra, egyénre szavaznak - rá, vagy senkire. Ha valaki jobbá szeretné tenni a maga és környezete életét, menjen el valamelyik pártba, akár Önökhöz?

Nem feltétlenül. Azt állítom, hogy ha nem állunk ki saját magunkért, akkor lehet, hogy senki nem áll ki helyettünk. Nem várhatjuk mindig mástól a megoldást. Egy forradalom élére állni nem hálás feladat, mindenki a győztes forradalom harmadik, negyedig biztonságos sorába helyezné magát, azzal, ha esetleg elbukna csak véletlenül keveredett oda. Megértem. Csak ez így nem fog működni!

Ha a rendszer nem is dönthető meg azonnal, a helyi kezdeményezéseket újra kell éleszteni. Senki ne várjon másra, a változást magunknak kell elkezdeni. A szelektív hulladékgyűjtésnél is sokszor az a kifogás, hogy ő minek válogassa szét, ha a szomszéd úgyse. Meg a nagy gonosz multik úgyis ész nélkül szennyezik a Földet. Pedig egy család tudatosabb vásárlással és válogatással önmaga is száz fa életét mentheti meg.

A helyi közösségeket nem a politikának kell felülről újjáépíteni, az csak keretet adhat. Ma épp ellenkező irányba száguldunk, az államosításokkal, a törvények ész és értelem nélküli tömeggyártásával. A szabályozás fontos, de nagyon veszélyes eszköz, mert néha egy lyukat betömünk és helyette több száz keletkezik máshol. Ezért kellene többet gondolkodni.

Az államosítás ma leginkább a költségvetési tűzoltás logikáján halad. Csak éppen elektronikus berendezéseket oltunk vízzel. Több a kára, mint a haszna. Ami az oktatásban történik, bűn. A mostani 15 évesek negyede gyakorlatilag nem tud összeadni és kivonni és ötből egy gyerek egyátalán nem érti, amit olvas. Erre az a kormány válasza, hogy vonjunk ki még pénzt az oktatásból: a szegénység és tudatlanság egyenletes szétterítése zajlik. Felfoghatatlan. Főleg, hogy közben ma a világban az versenyképes, akinek a tudomány, oktatás, innováció a mantrája.

És ezt mások, vagy a jelenlegi hatalom nem látja, nem érzékeli?

Nem érdekli, a hatalom a hatalom oldalán áll. Magyarországot ma néhányan egy zártkörű részvénytársaságnak tekintik, amelyet egy részvényesekből álló igazgatótanács irányít. Ennek a tanácsnak vannak látható és láthatatlan tagjai. Abban érdekeltek együttesen, hogy ez a rendszer maradjon minél tovább és birtokolják a hatalmat és persze az abból származó előnyöket. Ma sokan azt mondják, hogy egyszemélyes diktatúra van Magyarországon. Én ezzel szemben úgy látom, hogy még Orbán Viktor személye is csereszabatos. Bármikor alakulhat úgy a helyzet, hogy az előbb említett képletes igazgatótanács más személyt helyez piedesztálra, és mivel lényegében a média is szinte teljesen a kezében van, bármikor elkezdődhet az új személy pozícionálása.

Ha így lenne, akkor hogyan nem tudnak erről az emberek?!

A szabadság elvesztése annak fáj igazán, akinek valaha része volt benne. Arányaiban ez nagyon keveseket jelent. Nagy a közöny és az irigység. Meg persze a rendszer ellenzőinek, kritikusainak alig van felülete, a nagy hatalmi agymosás pedig jól működik. A sajtószabadság jelentőségét akkor értettük meg igazán, amikor foglyul esett.

Kertész Z István