Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Auguszta napja van.
Csak magyarok vannak – megnyitották a 20. budapesti Pride Fesztivált
2015-07-04 16:41:46
Csak magyarok vannak – megnyitották a 20. budapesti Pride Fesztivált

Csak magyarok vannak – megnyitották a 20. budapesti Pride Fesztivált

Jeles közéleti, diplomáciai, művészeti vendégek előtt az egy hetes eseménysorozatot Alföldi Róbert színész-rendező indította el, aki különleges hangulatú beszédében a főváros vezetőinek is üzent: nincsenek felsőbb- vagy alsóbbrendű magyarok – csak magyarok vannak.


1993-ban rendeztek Magyarországon először Pride Fesztivált, majd ’97-ben volt az első felvonulás. Ebben a húsz esztendőben hatalom rejlik, vélik a szervezők: hatalom a közösség erejében, amivel képes évről-évre újraszerveződni s hatalom immár a hagyományban, ami életben tartja s küzd a társadalmi elfogadottságért.

 

Elsőként Fullajtár Andrea néhány rövid mondatban kitért arra, hogy miért vállalta el az est háziasszonyi szerepét. Elsőként és leghatározottabban az egymás melletti kiállás, valamint a sokszínűség, ami a hazai melegközösségek tevékenységét jellemzi. Az a sokszínűség, ami szerinte minden jól működő társadalom alapja is egyben: sokan kell, hogy felszólaljunk sokakért.  

 

 

 

Őt követően a budapesti Szivárvány Misszió kuratóriumi elnöke üdvözölte a jelenlévőket. Nagy Szilvia kiemelte, hogy míg 1997-ben alig 300-an, mára már tízezres tömegként vonul a fesztiválzáró felvonulásokon a rendezvény közönsége. Gyors helyzetértékelésként határozta meg, hol is tartanak, hogy a közbeszéd bár toleranciáról beszél a melegközösségek kapcsán, de sokkal kifejezőbb ehelyett az elfogadás, mert bár a tolerancia a politikai közbeszédben igen divatos, ám a valóságtartalma sokkal inkább hasonlít egy finom vacsora utáni hajnali gyomorrontáshoz. Egy ügyesen bújtatott elutasítás, ami szabályozni és korlátozni akar - az elfogadás viszont a befogadás ajtaját nyitja ki.

 

 

Alföldy Róbert az alábbi köszöntővel nyitotta meg a fesztivál hetét, melyet teljes terjedelmében közlünk:

 

„Nem vagyok büszke rá, hogy meleg vagyok. És nem szégyellem, hogy meleg vagyok. Számomra normális, természetes állapot ugyanúgy, mint ahogyan normális és természetes, hogy valaki heteroszexuális, transzszexuális vagy aszexuális. Ugyanúgy, ahogy normális számomra mindenfajta szerelem, normális és természetes, ha fiatal szeret öreget, ha kövér szeret soványat, ha egy nem roma magyar ember szeret egy roma magyar embert vagy ha egy zsidót szeret egy keresztény, ha egy bevándorló esik szerelembe a kerítésen át egy itt lakó magyar emberrel, ha fehér szeret afroamerikait, ha muszlin szeret keresztényt, ha barnahajú szeret szőkét – és folytathatnám a sort.

 

Nem foglalkozom azzal, hogy ki kit és hogyan szeret, legfeljebb irigylem az összetartozást, a szenvedélyt, a két ember között létrejövő összhangot, a messziről sugárzó erőt és a szeretetet.

 

Igen – a szeretetet.

 

Az európai kultúra alapköveként emlegetett Biblia semmi másról nem beszél, mint a szeretetről. Arról a szeretetről, ami nehéz. Nem arról, ami könnyű: amikor a szeretet tárgya úgy viselkedik, ahogy nekem tetszik, azt mondja, amit én akarok, hogy mondjon, úgy szeret, ahogy nekem tetszik. Így könnyű szeretni, hiszen a szeretet nem a másikról szól, hanem rólam, akinek elvárásai vannak, hogy miként és hogyan kell működnie a másiknak, hogy az normális legyen. Számomra az a szeretet, ami két felnőtt ember egymás iránti elkötelezettségére épül, az normális. Bármilyen is legyen a nemi összetétel – nincs jelentősége, mert a lényeg még ettől megszületik és a lényeg a szeretet. Az, ami valóban fontos és emberi, az nem változik.

 

 

Érdekes és némi ellentmondást magában hordozó az a tény, hogy ez nem magától értetődő és nem természetes magatartás egy olyan országban, ami sokszor és sokfelé deklarálta magában, hogy keresztény ország. És ez a mondatom nem tartalmaz semmilyen negatív felhangot senkinek a hite vagy a vallási, filozófiai meggyőződése felől. Éppen ellenkezőleg. Én a szertetetet veszem észre a világból, nem pedig azt, hogy kik és hogyan szertik egymást. És én örülök a szeretetnek. Nem foglalkozom azzal, hogy ki meleg, ki hetero, kinek van barna haja, kinek van szőke haja vagy fehér bőre. És éppen ezért nagyon nem értem, hogy azok, akiknek az lenne az egyik legfontosabb feladatuk és ezt úton-útfélen hangoztatják is, hogy oly’ módon változtassák meg a világot, ezt az országot, hogy az a szeretet felé tartson, miért akarják meghatározni, hogy mi a jó szeretet. Hogy merik kijelenteni, hogy mi igazi, és mi hamis. Honnan veszik a bátorságot, hogy liberális hóbortnak nevezzenek nem heteroszexuális kapcsolatokat.

 

Budapest világváros és a hivatalos álláspont ellenére hál’ istennek még multikulturális világváros. Ennek a városnak a vezetője nem nevezhet semmilyen kisebbségi rendezvényt nem természetesnek és visszataszítónak. Mert ez a kijelentés nem kultúremberhez méltó. Nem méltó egy valóban igaz értékekben hívő keresztény-konzervatív kultúremberhez: lásd – Európa. És ez a kijelentés egy főpolgármester szájából soha nem hangzik el magánvéleményként. Félreértés ne essék: a főpolgármester úrnak lehetnek félelmei. Lehet zavarban attól, ha két férfi egy pár vagy két nő egy pár. Még akár rossz érzései is lehetnek, idegenkedhet ettől, de vagy nem kell egy világváros vezetését elvállalni vagy pedig az a dolga, hogy változtasson ezen az idegenkedésen. Akarja, hogy ne így legyen. Hogy megértse embertársait. Hogy ne ítélkezzen, hanem kérdezzen. Hogy ne felsőbbrendűen ítélkezzen, hanem vizsgálódjon. Nyissa ki a szívét-lelkét és merengjen el azon, hogy vajon mi az, amiért ennyire retteg ettől a témától.

 

 

Ez a dolga azért, mert ő a mi vezetőnk. Mindannyiunk vezetője – az enyém is. Kell, hogy engem is szeressen, mert én is Budapesten élek és ide tartozom. Engem is képvisel. És minden ilyen kijelentésével azt az egyre inkább uralkodóvá váló eszmét erősíti, hogy vannak felsőbbrendű magyarok és vannak alsóbbrendű magyarok. Pedig, elárulom – nincsenek. Csak magyarok vannak.

 

Neki, mint politikusnak, mint a köz szolgálójának ezen nagyon keményen dolgoznia kell és akkor nem fog szinte elájulni a rettegéstől, ha kezet kell velem fognia bemutatkozáskor és nem fogja azt gondolni, hogy a melegfelvonulás megrontja a gyerekeket, és nem fogja azt gondolni, hogy a melegek visszataszítóak. Nem mondom, hogy könnyű út. De ezt vállalta. Azon kell dolgozni, persze nem csak neki, de közvetve mégiscsak ő az én apukám, hogy ne egy olyan társadalomban éljünk, ahol a legdurvább szitokszó az, hogy buzi. Buzi, aki nem adja meg az elsőbbséget, buzi, aki elém áll a boltban, buzi, aki más véleményen van, mint én és buzi mindenki. Persze csak én nem.

 

Nem lehet senkinek szexuális a beállítottsága utolsó, mindent eldöntő negatív érv egy konfliktusban. Nem lehet értékmérő senkinek a szexuális preferenciája, nem lehet egy társadalmi, gazdasági, politikai, családi vagy személyes vitában érv senkinek a szexuális beállítottsága. Soha.

Mert ez is azt a bizonyos harcot erősíti, ami számomra teljesen abszurd és elkeserítő. Nem harcolhatunk, mert nem lehet háború, mert az semmi másról nem szól, mint a hatalomról és az erő, az nem a hatalom. Még ha húsz esztendő is.

 

Az erő a belső bizonyosság. Az erő az önazonosság, az erő a nyitottság, az erő az odafigyelés, az erő az érvek rendszere, az erő a megértés és az erő a bátorság, az erő a türelem, az erő a figyelem, az erő a kitartás. Tudom, hogy nehezebb, rögösebb és hosszabb út, mint a hatalom. De a hatalom elmúlik – elporlik, elveszik és a múlt homályába vész. A hatalom nem tudja az emberek gondolkodását megváltoztatni – legfeljebb csak időlegesen és azt is csak a félelem miatt.

 

Az erő hosszútávon és alaposan tudja megváltoztatni a világot. Mi sem bizonyítja ezt az, hogy itt vagyunk, hogy én itt vagyok, hogy merek itt állni, hogy nincs félelmem attól, hogy itt állok és vállalni tudom azt, aki vagyok és azt, ami vagyok.

 

Kedves megjelentek, kedves barátaim!

 

Végezetül egy nagyon személyes, már-már intim gondolat azoknak, akik még mindig nem értik, miért is vagyunk egyformák annak ellenére, hogy máshogyan és másként szeretünk.

 

És kedves Te, aki nem tudom, hogy itt vagy-e. Amikor reggel felébredek és amikor este lefekszem, a világ omlik rám attól, hogy máshol vagy. Az elhagyottság, a kudarc fájdalma nagyobb mindig. És nem számít, hogy Te milyen nemű vagy.

 

Kedves Mindenki! Ugye pontosan átérezhető és megérthető mindenki számára, hogy milyen a fájdalom, ha az a bizonyos másik már nincs. Na ezt vegyük alapul. Ezt a közös ismerős érzést. És a másik felét a világnak azt, hogy ott van mellettünk és boldogok vagyunk. Éljen a szabadság a fájdalomra, éljen a szabadság a szerelemre, tehát éljen a szabadság.”

 

-kép+szöveg: hírhatár-

 

További híreink
Magyar Péter a Varga Judit-interjúról
Épp csak a kegyelmi botrányról és a kormánytagokat érintő korrupciós bűnügyről nem volt szó – reagált Magyar Péter a volt feleségével, a volt igazságügyi miniszter Varga ...
2024-03-28 21:01:25, Hírek, Aktuális Bővebben
A szépségmegőrző rutin alapjai: ránctalanítás és szemkörnyékápolás
Mindannyiunk leghőbb vágya a fiatalos, vonzó megjelenés, és ebbe beletartozik az élénk tekintet, a jól ápolt, üde arcbőr is. Ahhoz azonban, hogy mindez megvalósulhasson, ...
2024-03-28 16:53:21, Hírek, Aktuális Bővebben
Fűtés-hűtés hőszivattyúval
Napjainkban egyre több alternatív, környezetbarát fűtési technológia és berendezés közül választhatunk. Ha egy igazán korszerű, alacsony fenntartási költséggel járó rends...
2024-03-27 10:36:23, Hírek, Aktuális Bővebben

Hozzászólások

Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
A Pécsi Egyetemi Borbirtok és a Pécsi Nemzeti Színház együttműködése új szintre lép.
Bővebben >>