A szerző feleleveníti Orbán Viktor 2014. július 26-i elhíresült tusványosi beszédét, rámutatva arra, hogy a magyar miniszterelnök nem az egyesült Államokat, Nagy Britanniát vagy Franciaországot tekinti követendő példának. Ehelyett egy keresztény alapokon nyugvó illiberális államot szeretne létrehozni Európa szívében, Kína vagy Oroszország kicsinyített mását.

 

Feffer ödipuszi fordulathoz hasonlítja a júliusi beszédet, hiszen Orbán, a mondabeli királyhoz hasonlóan éppenséggel azt az ideológiát gyilkolta meg, amely szellemi szülőatyjaként szolgált. 25 évvel ezelőtt, fiatalemberként ugyanis a Fiatal Demokraták Szövetsége elnökeként a régió egyik legígéretesebb liberális pártjának vezetője volt. Innen, megszimatolva a politikai lehetőséget, később jobbra kormányozta pártját, az Európai Néppárt, Angela Merkel német kancellár és a Keresztény Demokrata Párt irányába. Csakhogy az utóbbi években a Merkel-féle modellnél sokkal rokonszenvesebb számára Vlagyimir Putyin vasököl-politikája. 

 

Bizonyos tekintetben Magyarország jelenlegi kapcsolata a többi európai országgal leginkább a '60-as évek Albániájáéra emlékeztet, amikor az elhagyta a szovjet tömböt és vakmerően a tőle kontinensnyi távolságra levő kommunista Kínában látta a követendő modellt és szövetségest. Csakhogy Kína akkoriban még egy szegény agrár állam, Albánia pedig elhanyagolható mellékszereplő volt, míg a jelenlegi Magyarország jelentős EU-tagállam, napjaink Kínája pedig egy létező és nagy vonzerővel bíró illiberális modell. Kína ugyanis a világgazdaság élén áll és egyre nagyobb nemzetközi befolyásra tesz szert. Egy Budapestet Pekinggel és Moszkvával összekötő illiberális tengely létrejöttének tehát messzemenő következményei lennének.

 

Még aggasztóbb, hogy a magyar miniszterelnök euroszkeptikus modelljének sok támogatója akad. A szélsőjobboldali pártok egyre több szavazatot kapnak az egész kontinensen. Ha ma tartanák a 2017-ben esedékes francia elnökválasztásokat, a szélsőjobb oldali Marine Le Pen egész biztos nyerne, Dániában, Németországban, Nagy-Britanniában, Finnországban, sőt, Svédországban is egyre nagyobb politikai szerephez jut a szélsőjobb.

 

Jóllehet a tanulmány szerzője nagyszerűnek találja az Európai Unió eszméjét, attól tart, hogy 2015-től a közösség egyben maradásához sokkal többre van szükség puszta jó szándéknál és retorikánál. Ha ugyanis nem áll össze valami hatékony recept a gazdasági egyenetlenségek, a politikai szélsőségek és az intolerancia felszámolására, ellenlábasai megtalálják a módját az európai integrációs folyamatok aláaknázásának. Az Európai Unió összeomlása nem csupán a kontinens tragédiája lenne, hanem mindazoké, akik abban reménykednek, hogy felülkerekedhetnek a múltbeli veszélyes rivalizálásokon és menedéket találhatnak a jelentkor gyilkos konfliktusai elől.

 

Első rész: Európa széthullása - Válságban az Európai Unió

 

kiss