A párt döntésével szembe menve Cseh Katalin a héten a párbeszédes Barabás Richárddal útnak indította a Humanisták nevű mozgalmat, amiért kizárták a Momentumból és felszólították, hogy adja vissza a mandátumát, amelyet éppen Fekete-Győrtől örökölt meg.

Utóbbi az alábbi üzenettel reagált a történtekre:

„Kedves Katka!

Kezdem a legfájóbb ponttal: nagyot csalódtam benned. Benned, akit tíz évvel ezelőtt az elsők között kerestem meg a politikai generációváltás ügyével, akivel együtt gyűjtöttem az aláírásokat a NOlimpia kampányban, és akinek az európai parlamenti munkásságát mindig is tisztelni és becsülni fogom.

Amikor tavaly a rezsim koncepciós ítélete után úgy döntöttem, hogy a parlament falain kívül folytatom a küzdelmet a rendszerváltásért, teljes szívvel támogattam, hogy te vedd át a helyem. Bíztam abban, hogy a személyedben a Momentum egy olyan képviselőt nyer majd az Országgyűlésben, aki érti és képviseli az egyik legtisztább küldetésünket: hogy a haza ügye mindig fontosabb a pártérdekeknél.

Látva a tegnapi lépésed, úgy érzem, ez a bizalom sajnos elhamarkodott volt.

Csalódás azt látnom, hogy szem elől tévesztetted, miért léptünk annak idején a politikába. Hogy jöjjön végre egy új politikai generáció, ami bebizonyítja, hogy tényleg lehet a politikát máshogy csinálni. Hogy van egy érdek – a hazánk érdeke –, amely fontosabb és előrébb való, mint bármely bársonyszék, cím vagy rang. Hogy legyen végre egy olyan új politikai közösség, ami meghaladja a magyar politika mindenben haszonleső, kizárólag a túlélésre és hatalomra játszó fertőjét.

A 2026-os választás közeledte az eddigi legnagyobb próbatételt hozta el számunkra: a kérdés az volt, meg tudunk-e felelni annak a mércének, amit egykor önmagunknak állítottunk. Amikor májusban kezdeményeztem, hogy lépjünk hátra egyet, hogy Magyarország végre kettőt léphessen előre, abban a reményben tettem, hogy a közösségünk kiállja ezt a próbát, és méltó tud maradni ahhoz az eszmeiséghez, amiért létrejött.

Büszke vagyok arra, hogy a Momentum – bár tudom, nem volt könnyű – végül a helyes döntést hozta meg. Példát mutattunk, hogy a haza érdekénél semmi nem lehet fontosabb: sem a parlamenti bársonyszékek, sem a Fidesz kenőpénze.

Roppant fájdalom és csalódás látni, hogy miközben a közösségünk helytállt és képes volt felülemelkedni az önös érdekeken, te hátat fordítottál az eredeti küldetésünknek, az egyéni ambíciókat a közös cél elé helyezve.

Katka, neked is tudnod kéne, hogy nincs esélyetek megugrani az 5 százalékot, miközben kockára teszitek milliók álmát egy jobb Magyarországról. A progresszív szavazók érdekeit egész biztosan nem azzal szolgáljátok, ha azt az ellenzéki oldalt, amely hosszú évek apátiája után most először mer végre újra bízni a maga erejében, megpróbáljátok tovább darabolni egy új párttal.

Ne szépítsük: minden rátok adott szavazat elveszett szavazat, ami ebben a választási rendszerben a kormánypártnak kedvez. A megosztottság nem a rendszerváltás, hanem a Fidesz malmára hajtja a vizet. Kérdem én, Katka, akkor mi a cél?

Tavaly az EP-választáson, amin sokunk sajnálatára nem tudtad folytatni a munkát az Európai Parlamentben, a választópolgárok világosan megüzenték, hogy a Tisza Pártban látják a rendszerváltás egyetlen reményét. Hiszem, hogy nekünk, akik felelősséget érzünk Magyarország sorsa iránt, nem az a dolgunk, hogy megkérdőjelezzük, pláne felülbíráljuk a választók akaratát. Hanem az, hogy minden erőnkkel, akár a legszemélyesebb áldozatok árán segítsük azt.

Katka, a döntéseddel elfordultál attól a közös úttól, amelyért mindannyian áldozatot hoztunk. Elbuktál a rendszerváltás előmozdításának próbáján. Ezzel pedig méltatlanná váltál arra a pozícióra, amit a választópolgárok és a Momentum bizalmából elfoglalhattál. Próbálhatjátok ezt Barabás Ricsivel bármilyen rózsaszín köntösbe, "humanista" vagy egyéb címkékbe öltöztetni. Ez egészen biztosan nem az a tiszta szívű, progresszív és emberséges politika, amiért mi egykor közösen küzdeni kezdtünk.

Kívánom neked, hogy egyszer, amikor elcsendesedik körülötted a zaj, halld meg újra, miért vágtunk bele ebbe az egészbe. Mert a politika forgatagában minden gyorsan jön és megy - de az ember, aki a tükörbe néz, marad.”