A miniszter téved

Napjainkra egyértelművé vált, hogy elengedhetetlen az oktatás egészének rendszerszintű átalakítása, mert a kialakult helyzet már súlyosan veszélyezteti hazánk jövőjét. A fokozódó elégedetlenség búvópatakként tört a felszínre, s most már hömpölygő áradatként jelzi, hogy elég volt, eddig és ne tovább! Balog miniszter teszi a dolgát. Legalábbis amiről azt gondolja, hogy az a dolga. Megoszt, intrikál, félretájékoztat. Úgy, ahogy ezt – miniszterként – mindig is tette. Visszatekintve az általa irányított időszakra bátran gondolhatta, hogy ami működött ezerszer, az működni fog ezeregyedszerre is.

A miniszter téved. A köznevelés rendszere csődöt mondott, a biciklit nemcsak túltolták, de el is. Azt nem várhatjuk el tőle, hogy beismerje – maradjunk a szlengnél – hogy „elszabtuk”, de azt igen, hogy tegyen meg mindent – legalább a kármentésért.

Kis porszem a gépezetben

Az általa bejelentett köznevelési kerekasztal terve adott némi okot az optimizmusra. Egy nap után azonban kiderült, hogy a miniszternek esze ágában sincs valódi megoldást keresni. Még mindig azt hiszi, hogy működik a rendszer, csak egy kis porszem került a gépezetbe.

A miniszter – ebben is – téved. A köznevelési kerekasztalnál helye van minden szakmai és érdekvédelmi szervezetnek – kormányzati szimpátiától függetlenül. A miniszter – államférfiként – nem teheti meg, hogy szemezget a „kínálatból”, hisz itt nem róla szól a történet, hanem az országról, aminek történetesen most pont ő a minisztere!

Tárgyalni, de azonnal

A kerekasztal napirendjére javasoljuk, hogy még ebben a tanévben szülessen megállapodás azokról a rövidtávon orvosolható, anyagi ráfordítást nem – vagy csak kis mértékben - igénylő kérdésekben, mint:

-a tanulók terhelésének csökkentése (ennek keretében az óraszámok csökkentése, a NAT és a Kerettantervek átalakítása);

-a pedagógusok munkaterhelésének csökkentése (a kötelező óraszámok 22-ben történő rögzítése, a 32 órás kötött munkaidő eltörlése;

–a mindenkire vonatkozó – adminisztrációs terhek radikális csökkentése, a túlórák kifizetése, az életpálya modell és a minősítési rendszer valós feladatának megfelelő átalakítása);

-vissza kell állítani a tankönyvválasztás szabadságát, s az iskolák autonómiáját, biztosítani kell a gazdálkodás lehetőségét;

-azonnali beavatkozást követel a pedagógusmunkát segítő – nem pedagógus végzettségű – munkatársaink fizetésének jelentős emelése.

Kudarcszéria évi 500 milliárdért

Hosszútávon megkerülhetetlen az állam szerepének vizsgálata a közoktatási rendszer működtetésében és fenntartásában. A Klebelsberg Intézmény Fenntartó működése során hibát, hibára halmozott, nem volt olyan év mikor ne küzdött volna financiális gondokkal, 2015-re eljutottunk odáig, hogy „rutinszerűen” nem fizet ki – törvényben előírt – juttatásokat, s tavaly decemberben előfordult az a skandallum, hogy jelentős késéssel fizette ki a béreket.

Évi ötszáz milliárd forint folyik ki a kezéből, nincs olyan területe a működésének mely eredményes lenne. Az állam felelőssége a közoktatásban megkerülhetetlen. Ott kell beavatkoznia, ahol az önkormányzatok nem, vagy csak korlátozottan tudják ellátni közoktatási feladataikat. Ahol azonban erre készség, képesség, és akarat mutatkozik, ott az államnak nincs keresnivalója. A KLIK lebontása, a tankerületi rendszer átalakítása kötelező feladat.

A köznevelés „biciklije” javíthatatlan. Újra 21. századira van szükség. Ennek megtervezése, megalkotása nem a kormányzati kiválasztottak privilégiuma. Ez mindannyiunk feladata. A feltételrendszer kialakítása biztosítása pedig a miniszter kötelessége.

Mindenki tegye a dolgát!

Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének az elnöke