Sigmar Gabriel, az ország gazdasági minisztere szégyenletesnek találta, hogy az Egyesült Államok (31%) és Oroszország (27%) után Németország a világ harmadik legnagyobb fegyverexportőre. Vele ellentétben Angela Merkel kancellár és Joachim Gauck államelnök úgy látja, fontos, hogy Németország a gazdasági erejének megfelelően vállaljon felelősséget a nemzetközi kérdésekben.  „Nem szabad, hogy a múltért érzett bűntudatra hivatkozva honfitársaink becsukják a szemüket” - mondogatja a német államfő, és nem is egészen alaptalanul. Az Iszlám Állam és az ukrán válság képviselte fenyegetések árnyékában ugyanis kevés német állampolgárt nyugtat meg, hogy Berlin a NATO-ra, vagy az igencsak vérszegény „Európai Védelmi Rendszerre” hárítja át a védelem felelősségét és költségét.

Azonban míg a fentebbi szempontok jogosak, néhány üzleti tranzakció nehezen sorolható  az indokolt védelmi intézkedések kategóriájába. A szociáldemokrata Sigmar Gabriel érdeme, hogy miután megkapta a Gazdasági Minisztérium vezetését és így meghatározó szerepe lett a fegyverexport engedélyezésben is, sikeresen megtorpedózott néhány kétes ügyletet. Véleménye szerint ugyanis elődei nem figyeltek eléggé oda a harmadik világbeli országokkal (pl. Algériával, Szaúd-Arábiával, Indonéziával) kötött export megállapodásokra, így túl sok német fegyver -2014-ben például az export fele - jutott ezekbe az államokba. Sigmar Gabriel fel is függesztett több Szaúd-Arábiába irányuló fegyverszállítmányt, megakadályozta a MBDA francia cégnek szállított, és Katarnak szánt Milánó ER rakétákkal való üzletelést, majd páncélozott járművek alvázának eladását késleltette Libanonba. Ez utóbbi biznisz különösen gyanús volt, hiszen jóllehet a szaúdiak finanszírozták, a francia Nexter cégen keresztül bonyolították - írja Philippe Leymarie Fegyverkereskedelem Németországban című cikkében.

A háború utáni Németország pacifista hagyományainak folytatója azonban időnként alaposan túllőtt a célon. Például akkor, amikor sok más berlinivel együtt elítélte, hogy Angela Merkel kancellár és a német parlament engedélyezte az iraki Kurdisztánban harcoló tízezer katona felfegyverzését. Pedig a Milánó típusú rakéták, kilövő állomások, sorozatvetők, gépfegyverek, a nyolcezer HK G3 géppisztoly és az ugyanennyi géppuska, a gránátok és a golyóálló mellények épp a legjobbkor érkeztek meg a pesmergákhoz. A hősiességükről híres kurd alakulatok ugyanis akkor már hónapokon át vívták kevéske és elavult fegyvereikkel élethalálharcukat az Iszlám Állam jól ellátott csapatai ellen. Bár Németország nem vett részt  az Irak és Szíria elleni légitámadásokban, a kurd ellenállóknak jól jött a Bundeswehr száz instruktorának a segítsége is, akik diszkréten a helyszínre utaztak, hogy megtanítsák őket a korszerűbb önvédelmi eszközök kezelésére.

A jogos önvédelem és a katonai ütőképesség egyébként Angela Merkel szerint sem azonos a nyakló nélküli fegyverkezéssel. A kancellár például osztja a szociáldemokraták álláspontját, miszerint indokolatlan a meglévőnél többet költeni védelemre. Az utóbbi években ugyanis Németország talán tényleg túlzásokba esett: míg például iparában 2005 és 2011 között átlagosan 0,9 százalékkal nőtt a foglalkoztatás, addig a hadiágazatában 4 százalékkal. A német védelmi szektor kiadásai lekörözték a franciákét is, hiszen 2014-ben 32,4 milliárd eurót költöttek ilyen célokra, míg a franciák csak 31,5 milliárd eurót. A 2015-ös német költségvetés azonban már arra törekszik, hogy kiegyenlítse a korábbi kilengést: az idei évre olyan nagyon kicsi növekedést terveztek be, mely alig haladta meg a bruttó hazai termék (GDP) 1 százalékát. Ez messze elmarad a NATO által javasolt 2 százaléktól, így nem biztos, hogy Németország adja a legtöbb okot az aggodalomra.

kisskati / forrás: magyardiplo.hu