Láttam más baloldali politikusokat is kínlódni, amikor valamelyik fideszes médium riporterei ugyanerről, nevezetesen a Jobbikhoz fűződő viszonyról kérdezik őket, és szembeállítják a mai összefogást a korábbi, rendszerint élesen elítélő nyilatkozatokkal. Kérdezhetnének bárkit, nem jönne ki jobban a dologból, mint Karácsony. Nem az a baj, hogy készületlen volt az interjúra, hanem az, hogy a Jobbikkal kötött politikai szövetség hiteles képviseletére egyszerűen nem lehet eredményesen felkészülni.  

Amit a Jobbikkal való együttműködésről, vagy nevezzük nevén a dolgot, politikai szövetségkötésről gondolok, leírtam az Élet és Irodalomban. Nem az a baj, amit, évekkel ezelőtt mondott vagy tett egy-egy jobbikos politikus (erről vesznek elő most felvételeket a Fidesz propagandistái), hanem az, amit ma is képvisel a Jobbik. Arra hivatkoztam, hogy Orbán „hetedik alaptörvény-módosításának” megszavazásával – már ebben a parlamenti ciklusban – a Jobbik leleplezte önmagát: megjelenése változott, elvei nem. Maradt a nacionalizmus, maradt a kirekesztés, maradt a szélsőjobb jellegzetes tőkeellenessége, csak a nyílt uszítást tették zárójelbe.

Azt mondja például Varju László az Egyenes Beszédben, hogy a kérdés az, hogy Európában maradunk-e, és ebben a Jobbik partner lehet a Fidesszel szemben. Nos, a Fidesz is Európában akar maradni, csak éppen a maga ízlése szerint akarja átalakítani az integrálódó Európai Uniót dezintegrálódó „Nemzetek Európájává”. Olyanná, ahol az Unió nem kérheti számon a jogállamiság megsértését a tagállamokon. A Jobbik sem akarhat ehhez képest mást, ha megszavazta a hetedik alaptörvény-módosítást, amelynek ez, a „nemzeti önazonosság” elsődlegessége a legfontosabb eleme. A jogállamiság leépítésének ma legfontosabb lépése a közigazgatási bíráskodásnak – tehát az államigazgatási döntések bírósági felülvizsgálatának – kormány alá rendelése, aminek „alkotmányos” alapját éppen a Jobbik által is megszavazott hetedik alaptörvény-módosítás teremtette meg. Mint ahogy ez az alaptörvény-módosítás alapozta meg az új gyülekezési törvényt, a hajléktalanság büntetőjogi üldözését és a menekültkvóta elutasítását is. Mindezekben a Jobbik a Fidesz mellett áll.  

Karácsony Gergő az interjút végigvergődte, mert tisztességes emberként nem adhatott megnyugtató választ a nekiszegezett kérdésekre. Mint elmondta, ott tüntetett annak idején a képviselők listázása ellen a Kossuth téren, és most el kényszerül partnerként fogadni az akkor listázó Gyöngyösi Mártont. Azt kényszerül állítani, hogy azok, akik elfogadhatatlanok, már távoztak a Jobbikból. De hát valamennyien megszavazták a hetedik alaptörvény-módosítást! Nem Gergő volt felkészületlen az interjúban, hanem az ellenzék demokratikus pártjainak vezetői együttesen, akik a Jobbikkal kötendő politikai szövetség mellett döntöttek.

Egyikük azt mondta nekem egy négyszemközti beszélgetésben: mivel a Jobbik nélkül nem lehet legyőzni a Fideszt, össze kell vele fogni. Ezt akarja sok-sok baloldali választó is, akik mielőbb szabadulni szeretnének az Orbán-rendszertől. Emiatt háborodott fel az általam mondottakon a Klubrádió interjúm után betelefonáló hallgatója. Őt, őket megértem, hiszen én is, velük együtt szenvedek az orbáni önkényuralomtól, és szeretném, ha mielőbb vége lenne.

Csakhogy ennek nem a Jobbikkal való összefogás a sikerrel kecsegtető útja. 

Az említett rádióhallgató szerint nem kell előre tudni, hogy mi lesz azután, ha sikerül legyőzni a Fideszt, ahogy Antall József vagy Horn Gyula sem tudta, hogy mi következik a választási győzelem után. Így volt, lett is belőle nagy baj. Abból is, hogy Medgyessy Péter és társai nem gondolták kellőképpen végig, hogy mi történik akkor, ha teljesíthetetlen jóléti ígéretekkel sikerül legyőzni 2002-ben a Fideszt (majd 2006-ben Gyurcsánynak újra, olyan intézkedésekkel, amelyeket a választások után vissza kellett vonni). Ma már tudjuk, mi lett belőle: teljes hitelvesztés, a Fidesz kétharmados győzelme. Most pedig a Jobbik szélsőséges populizmusával kötött politikai szövetség (amely csak ráerősítene a baloldali pártokban is jelen levő jóléti populizmusra), a Jobbik nyugat-ellenessége (amelyhez hasonló időnként a baloldali pártokban is felüti a fejét), a Jobbik tőkeellenessége (amivel szintén kacérkodnak egyesek a baloldalon is), továbbá a Jobbik szembenállása az emberi méltóság, az emberi jogok tiszteletben tartásával kilátástalanná tenné, hogy a Fidesz bukása után működőképes kormányzás folyjék, s Magyarország újra visszatérhessen a nyugati demokráciák közé.

Az említett négyszemközti beszélgetésben a Jobbikkal való szövetség mellett előadott érvelést nem kell elfogadni. A pártok támogatottsági arányai nem egyszer s mindenkorra adottak. Az MSZP az SZDSZ-szel együtt három választást nyert meg Magyarországon, az elsőt kétharmaddal. És három választást nyert meg a Fidesz is, mindig kétharmaddal. Volt, amikor a választók többsége a Fideszben bízott, és volt, amikor a demokratikus baloldali és liberális pártban. Úgy, hogy nem kellett hozzá sem a MIÉP, sem a Jobbik. A feladat: újra többséget szerezni a demokratikus jogállam és az Európához, a Nyugathoz tartozás híveinek a Fidesszel és a Jobbikkal szemben. Ezt a célt adják fel azok, akik a Fidesszel szemben a Jobbikkal akarnak szövetkezni.  

Ez húzódik meg Karácsony vergődése és a többi interjúalany hasonló kínlódása mögött.