Tisztelt Orbán úr, Kedves Viktor!

Engedd meg, hogy megszólítsalak ebben a nagy migránsozós, cameron-smúzolós ügyben. Annál is inkább, mert angliai magyarként én megszólítva érzem magam.

Először is tisztázni kellene alapfogalmakat.

Olyan hogy MI, olyan nincsen. Vagy TE és a pártod/kormányod, amihez a külföldön élő magyaroknak vajmi kevés közük van. Az aktivistáid sokszor lemosogatóznak minket, rosszabb esetben hazaárulónak neveznek, akiknek kuss a neve, ha már lecserélték a gulyást a fish & chipsre.

A másik oldalon pedig vannak azok, akikről ez az egész szól, a külföldi magyarok, jelen esetben az angliai magyarok. Tudom, fáj, de ezekhez az emberekhez –hozzánk – semmi közöd nincs.

Szeretném, ha nem kevernéd a lószart a friss szénával. Ezt még vidéken, Felcsúton sem illik. Ha ott voltál gyerek, ezt megtanulhattad volna, nem csak azt, hogy vasvillával nem hordjuk ki a fingszagot.

Nos, mi nem tartozunk neked semmivel, és baromira nem kérünk a Te segítségedből. Nincs szükségünk rá, hogy értünk szabadságharcolj, főleg úgy, hogy érdekeid messzemenően David Cameronnal hozhatóak szinkronba: mindketten abban vagytok érdekeltek, hogy minél inkább elriasszátok és akadályozzátok a jövőben esetleg ide érkezőket. Te nem akarsz több kiáramló (tányérmosogatónál képzettebb) szülőkorú munkaerőt, Cameron pedig nem kíván több bevándorlót.

Ez persze részben érthető. Aki eljön Magyarországról az nem megy többet Ákos koncertre…

Úgy gondolom, végképp le kellene venned a kezedet azokról az emberekről, akiknek a lépésed csak kárt okozhat. Sokan pontosan azért jöttünk el, hogy ne kelljen a mindenkori politikai hatalom ügyetlenkedése és hozzánemértése miatt financiálisan ellehetetlenülnünk. A gazdasági és jogi környezet, amit sikerült 25 év alatt létrehoznotok, az sokunknak nem kedvez. Nem kétharmadnak, csak úgy egymilliónak… Megy egy másik párnak, aki még odahaza van.

Az elbaltázók kinek-kinek bal- avagy jobboldali balféket jelentenek. Van, aki a kommunisták elől menekült évtizedekkel ezelőtt, van, aki az utód kommunisták elől az elmúlt öt-tíz évben. Melyik fogalom, kinek mit takar ugyebár…

De abban közös, hogy egyikőtök sem élt soha a piacról, nem alkotott, nem termelt értéket. Emiatt aztán fogalmatok sincs arról a világról, amit állandóan manipulálni és terelni szeretnétek.

Ezzel én nem tudok és nem is akarok mit kezdeni. Ez a demokrácia szabálya. A választás szent dolog. Mi pedig – külföldi magyarok – sem innen, sem pedig a tévé székházat dobálva, felgyújtva sem kívánnánk hatalmat dönteni.

Látod-látod, milyen sok különbség van köztünk a habitusunkon, a világértelmezésünkön és a demokrácia felfogásunkon túl is?

Nos, mi hasonlókat várunk Tőled is. Ahogyan mi nem kívánunk harcolni melletted, ellened, úgy nekünk végképp nem érdekünk, hogy a szabadságharcot elhozd nekünk.

Angliai magyarként, minket ez a társadalom elfogadott, befogadott, lehetőséget adott egy olyan életre, ami neked csak a rémálmaidban létezik: normális fizetés, kiszámítható élet, politikusoktól független előmenetel, politikától független üzleti lehetőségek.

Kérlek, az ezzel ellentétes mentalitást ne hozd el ide! Azt tartsd meg azoknak, akik téged megválasztani kívánnak. Mi nem kértünk és nem kérünk belőle. Talán túl rövid ideig éltél Oxfordban ahhoz, hogy megértsd: ez a társadalom másként működik.

Itt a migráns szó pont azt jelenti amit kell: bevándorlót. Nem pedig azt, amit te újmagyarul kívánsz propagálni: terrorista. Sajnos az angol nyelv nem erősséged, de hidd el nekem, nem is fogod tudni megváltoztatni annak szókészletét.

Mi, külföldön élő magyarok migránsok vagyunk, bevándorlók. Ha úgy tetszik, gazdasági bevándorlók. Sőt, sokunk még inkább emigráns, ha érted ezt a szót.

És szeretnénk is azok maradni. Nélküled, a segítséged nélkül, az elbaltázásod nélkül, a harcod nélkül.

Csak szeretnénk nyugodtan élni politikai védelmi pénz fizetése nélkül.