A 21 Kutatóközpont ma kijött mérése szerint az elmúlt két hónapban 25-ről 32 százalékpontra, tehát jelentősen nőtt a pártot választani nem tudók száma. A többi adatot is figyelembe véve, úgy vélem, ezek zömét a Fidesz korábbi szavazói teszik ki, ami, tekintve a párt és Orbán Viktor folytatódó és egyre szaporodó abnormális ügyeit, az ő elbizonytalanodásuk abszolút logikus volna.

Márpedig Magyar Péternek, a Tisza Pártnak és persze a rezsim bukásában reménykedő millióknak pont ezekre a szavazókra lenne szüksége a biztos ’26-os ellenzéki győzelemhez. Számottevően több szavazó a már amúgy is amortizálódott ellenzéki pártoktól aligha fog átállni a Tiszához, így annak legfőbb tartaléka a Fidesz. Az ő szavazóik nyilván nem voltak ott a Pride-on, mert a szabadság, az állampolgári jogegyenlőség legminimálisabb megnyilvánulásától is az ájulás környékezi őket. Sajnálatos, hogy a rezsim bukásához az ő szavazataikra is szükség lesz, de ez van, Magyarország ma ilyen hely. Tőlünk lett ilyen. Tőlünk, akik ilyen tömegben csak egy már meggyengült hatalom láttán merészkedtünk ki az utcára. Szép volt, felemelő volt, de ne ámítsuk magunkat, már nem kellett különösebb bátorság hozzá.

Magyar Péter pedig jól tette, hogy nem vett részt személyesen a Pride-on, ellenkező esetben most azzal lenne tele a kormánymédia, és esélye se lenne megszerezni az elbizonytalanodott fideszeseket. Ugyanakkor, ha a demokratikus ellenzéki pártok tizenöt év után nem 0-5 között állnának – nem kis részben a saját hibáik, vétkeik, bűneik miatt – hanem, mondjuk, 5-10 között, akkor Magyar Péternek sem lenne szüksége ezekre a szavazókra.  

Kell-e mondani, szombat óta azzal van tele a fész, hogy bezzeg Magyar, a gyáva patkány direkt elmenekült. És kell-e mondani, kik írják ezeket a förmedvényeket? Nekik nem elég a Tisza elnökének elmúlt tizenhat hónapi teljesítménye, nem elég, hogy emberi ésszel felfoghatatlan mennyiségű és intenzitású munkával, kitartással és nem kis politikai tehetséggel egymaga megteremtette az ellenzéki győzelem lehetőségét. Nem, ez nyilván csak úgy jött magától, bátorság sem kellett hozzá, az őt gyalázók viszont saját magukat a demokrácia egyik csúcstermékének tartják. Egyikük, a DK közismert influenszere odáig ment, hogy szerinte Magyar Péter „gyáván lapított és kivárt, most meg megpróbálja átkeretezni a történetet, és odatolakodjon osztozni a bátrakkal a sikerben”.

Na igen. Egynek lenni a százezrek között bátorság, kockáztatás, de egyes egyedül szembefordulni egy önkényuralmi rendszerrel, kihívni „élet-halál” harcra, elviselni a hatalom médiájának minden gonoszságát, támadását, gyáva lapítás. Mondom, ezek a dékások a demokrácia csúcstermékei. És persze Magyar Péter Pride-ügyben is megtette, ami tőle elvárható volt: nem többet és nem kevesebbet. A Pride napján, szombat reggel, amikor még volt egy minimális esélye annak, hogy a hatalom keménykedni fog, világos állásfoglalást tett közzé: „A bukott hatalom célja, hogy magyart a magyar ellen fordítson, hogy félelmet keltsen és megosszon bennünket… Ha ma Budapesten bárki megsérül, bárkinek bántódása esik, azért egyedül Orbán Viktor lesz a felelős”.

Nem keretezett hát át semmit, nem tolakodott oda sehova, nem mondta, hogy ő szervezte a Pride-ot, viszont minden józan, ép erkölcsű ember tisztában van vele, hogy a szombat hatalmas sikere mögött ott volt a Tisza elnökének elmúlt tizenhat hónapja is.