Gyurcsány Ferenc nagyjából három éve azon törekvésből hozta életre a Demokratikus Koalíciót, hogy egy sokszínű középutas pártot valósítson meg a hazai politikai palettán, amelyben majd a baloldaliak összefognak és liberális, valamint polgári konzervatív értékeket képviselhetnek, küzdve az ámokfutó jobboldal ellen. A DK ezentúl egy abszolút új romapolitikán kezd el dolgozni, amelyben gyökeresen elhagyják az eddigi tabukat.

Arra a kérdésre, hogy hol késnek a hiteles jobboldali arcok, Gyurcsány válaszában kifejtette: a DK egy valóban izgalmas politikai kísérlet, amelyben a főcél egy polgári centralista balközép irányzat kialakítása lenne, amelyet elsőképpen a szabadelvű gondolatok vezérelnek. A DK tagjai jórészben baloldalinak tartják magukat, ráadásul a liberális vagy konzervatív irányokat képviselő tagok csak színesítik ezen kommunát. „Kerék-Bárczy Szabolcs jobboldalisága, vagy Eörsi Mátyás liberalizmusa nem kivétel, még akkor sem, ha nem bánnám, ha több lenne belőle” – tette hozzá Gyurcsány. 

Reform vagy halál

A volt miniszterelnök reakciója arra, hogy a DK alapításakor azt mondta, hogy fel akarja ébreszteni a társadalmat abból a „torz álomból”, miszerint a jólét csakis a kormány akaratán múlik, illetve egy olyan országot szeretne, ahol mindenki felelős önmagáért a következő volt: a baloldal, Gyurcsány szerint az igazságtalan világ megváltoztatásának szándékával született meg körülbelül másfél évszázada. Amióta létezik baloldal, azóta is - a mai baloldalt beleértve - hatalmas és örökös cselekvésvágyat mutat a reformokra, sőt néha a reformdühre. Ráadásul folyton bizonygatni akarjuk és megmutatni a világnak, „hogy nem vagyunk mi régi kommunista, populista alakok, hogy rendes, polgári, európai reformerek vagyunk. Reform vagy halál - mondta Schröder, és én magam is".

Gyurcsány azt is elmondta, hogy számos összetevője és oka volt annak, hogy miért nem sikerült a 2006-os reformkísérlet, többek közt, hogy nem ismerték meg elég behatóan az ország akkori állapotát, illetve nem ismerték „Kádár népét”. Véleménye szerint az ország terjedelmesebb hányada sem anyagilag, sem kulturálisan nem készült fel arra, hogy nagyobb felelősséget vállaljon saját magáért. Sokaknak szüksége van mankóra, „kinek kicsire, kinek nagyra”. Mára már felismerte, hogy „lényegesen kevesebben vannak azok, akik birtokolják a polgári létformához szükséges tudás-, anyagi- és morális javakat".

Felmerült az a kérdés is, hogy a baloldal vizitdíja, avagy a jobboldal rezsicsökkentésének programja volt-e hatásosabb. Gyurcsány válaszában kifejtette: mi van ma? Tandíj, ami meglehetősen brutális mértékű. Utalt arra, hogy a Fidesz „ügyes”, ráadásul elég pikírten, mivel a megszorító programjaikat elhallgatják vagy letagadják – szimplán csak bevezetik –, a hangulatjavító intézkedésekből pedig nemzeti politikát produkálnak. Az akkori kormányuk ennek a fordítottját csinálta: a magánfelelősséget középpontba állító reformpolitikát képviselték és próbálták is azt bevezetni, illetve meg merték mondani az embereknek, hogy fájni fog, de később jobb lesz. Gyurcsány véleménye szerint ez morálisan és történelmileg is etikus politika, viszont rövidtávon öngyilkos merénylet volt saját maguk ellen. „Ebben az ügyben elsősorban nem Orbánt, csak magunkat, magamat kritizálom: milyen átkozottul félreértettük a helyzetet. Mintha magunknak is bizonyítani akartunk, akartam volna: mi aztán nagyszerű reformerek vagyunk, igazi progresszív európaiak.” Majd megjegyezte, hogy a Gyurcsány-kormány idején jóval jobban és boldogabban éltek az emberek, ráadásul az ország is élhetőbb állapotban volt.

És vajon hogyan lehet az ellenzékből harcot vívni a helikopteres pénzszórással szembe? A populista intézkedéseket támadni eleve matt a kormány számára, habár ugyanezt ígérni hiteltelen lenne, viszont fájdalmas reformokra meg senki sem vágyna – folytatta a riporter a kérdéssorozatát. Gyurcsány feleletében kihangsúlyozta, hogy amikor azt megteheti a jelenlegi kormány, hogy 3000 milliárd forint magánnyugdíjvagyont ellop, anélkül, hogy bárki is felháborodott volna rajta és tüntetni kezdene, „akkor azt is mondhatnánk, hogy az öngondoskodás eszménye annyira erodálódott, hogy már nem lehet arra sikeres politikát építeni". Gyurcsány viszont picit másképp gondolja: a pénzszórásnak egyszer vége lesz, majd csúszunk lefelé a versenyképességi rangsorokon, és mind emellett tapintható a szociális hanyatlás is – „szóval jönni fog a nagy kijózanodás, és addigra készen kell állni egy új polgári alternatívával". Majd hozzátette, hogy a reformokról nem lemondani kell, hanem jobban fel kell rájuk készülni és építkezni kell belőlük.

Mit ér a szabadság, ha azt jelenti, hogy szabadon elpusztulhatok? Ha szabadon elvehetik azt, ami az enyém? Ha a szabadság eszménye nem kapcsolódik össze a biztonság követelményével, akkor semmit nem ér

A riporter ezen kívül firtatta a baloldal felelősségét és gyors tűzoltását is: amennyiben a Jobbik tábora nem hízik fel egymilliósra, soha nem jönnek rá, hogy mekkora a baj? Gyurcsány válasza erre: először a 2006-os teregetés után kezdte érezni a hatalmas politikai és társadalmi nyomás súlyát, főleg a kelet-magyarországi régióban. Egyre fokozódott az egzisztenciális félelem és a féltékenység, a korábbi segélyezési politikával pedig szembefordult a társadalom. „Micsoda? Én elmegyek 70 ezer forintért dolgozni, hajnalban kelek, buszra szállok, azok meg nem csinálnak semmit és összeszednek 50 ezer forintot segélyekből?” Gyurcsány ekkor szembesült azzal, hogy nincs más lehetősége, új megközelítés kell, és a segélyek helyett, a közpénzből valamilyen tisztességes és a megélhetésre alkalmas, közcélú munkát kell biztosítani a számukra - ez volt az „Út a munkához” program. „Engem ezért a liberális értelmiség pár hangadója, több baloldali szerkesztő keresztre feszített, lerasszistázott, miközben ma is azt gondolom, hogy egy tisztességes szándékú, vállalható és helyes program volt” – mondta Gyurcsány Ferenc a programmal kapcsolatosan.

Néha a saját politikustársaival is komoly vitái voltak: 2008 környékén egy informális miniszterelnöki egyeztetésen tett egy javaslatot, ami szerint érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a negyedik gyerek utána a családi pótlékát kizárólag úgy kaphassa meg a szülő, ha dolgozik és azt az adójából tarthassa csak vissza. „Bár mi nagyon helyesen családipótlék-pártiak vagyunk, hiszen minden gyerek egyenlő” – tette hozzá. Majd kifejtette: amennyiben van munkája valakinek, akkor kapjon családi pótlékot a negyedik gyerek után, viszont ha nincs, akkor nem. „Az alapgondolat volt az, hogy drága magyar barátom, legyen gyereked, mert az isteni ajándék, legyen egy, kettő vagy három. De azért háromnál többet már mégiscsak az vállaljon, aki el is tudja tartani. Úgy gondoltam, hogy ez nem embertelen beavatkozás a családok életébe, inkább figyelmeztetés, hogy a gyerekvállalás nemcsak jog, hanem felelősség is.” Erre Gyurcsány legközelebbi kollégái, politikustársai, ahogy fogalmazott „leszedték a fejét”. Ezért elvetették első körben az indítványt, és szélesebb körű vitára sem ment az ügy, az indoklásuk pedig az volt, hogy „ennél mocskosabb, cigányellenesebb elképzeléssel még nem találkoztak. Visszavonultam. Talán kár volt. Ki tudja?”

Egységes baloldal kell - nagyon jó, ha az embert megverik párszor, mert minden vereség kényszerítő erővel teszi fel újra a kérdést, hogy min kell változtatni

A volt miniszterelnök arra a kérdésre, hogy hol csúszott félre a baloldal valóságérzékelése, a következőképpen reflektált: a kérdés az, hogy van e tárgyban két domináns narratíva. Az egyik a jobboldalé, ami az emberekben olyan érzést keltett, amiben azt látják, hogy a romák és nem romák együttélése számos térségben kritikusan megromlott - viszont a jobboldalnak már önmagában is politikai erényt jelent az, hogy visszaszorítsák a választók aggodalmait. Azonban a polgárok visszajelzése ennek fényében irtózatos. „Az oldalunkon meghatározó értelmezésekről viszont a választók többsége azt mondja: ez hamis, ez nem találkozik a hétköznapjaimmal. Úgy látom, a mi világunk egyelőre nem képes a szabadság és az emberi méltóság védelmének alapelvét reális módon összeegyeztetni az élet biztonságának és a magántulajdon védelmének követelményével. Mit ér a szabadság, ha azt jelenti, hogy szabadon elpusztulhatok? Ha szabadon elvehetik azt, ami az enyém?” Gyurcsány úgy gondolja, hogy ha a szabadság eszménye nem kapcsolódik össze a biztonság követelményével, akkor semmit sem ér, és a szövegeik csak üresen fognak kopogni.

Majd a riporter áttért a DK és Gyurcsány Ferenc jövőjére, hogy mikor kezdi el behozni a lemaradását a Fidesszel szemben, és hogy mikor válik a baloldali politikai identitás egyúttal élménykultúra is? Talán ezt a saját szimbólumokkal, ismert személyekkel, közösségi eseményekkel, sok jóarcú fiatallal, bulival érik el a népszerűség növelést? Gyurcsány szerint a fiatalok a mai politikában zömében a radikális nézeteket követik. Azzal a ténnyel nem tud mit kezdeni, hogy a DK politikája egy mérsékelt politikai irány, manapság pedig a fiatalok körében inkább a radikális nézetek nem progresszívak, hanem destruktívak. A Demokratikus Koalícióban nem tudják és nem is akarják kiszolgálni a baloldali vagy jobboldali radikalizmus igényét.

A DK egy szegénynek számító, de egy forint hitel nélkül működő párt. Véleménye szerint, ahhoz, hogy az ország temérdek pontján tudjon egy pártközösség élményt adni, eseményeket rendezni, közélet felé nyitott, de nem direktben pártpolitizáló klubokat szervezni, ahhoz százmilliós nagyságrendű pénz kell. „A helyzetleírásban légy radikális, a megoldásban pedig normális, humanista. De amit az élménypolitikáról mondott, annak nagy része erőforrás kérdése. Az élmény vagy eszmei, vagy gyakorlati. Ha eszmei, akkor radikális, de azt mi elutasítjuk.” És, hogy miért nem teszi be a magánvagyonából ezt a 100 milliót Gyurcsány? „A családunk és tulajdonostársaink 900 embernek adnak munkát a cégeinken keresztül. Ez óriási felelősség, hiszen a vagyon kötelez. Ha többet vennénk ki a cégekből, az veszélyeztetné a cégek működését. Az meg tilos.”

Ez ma már nem a 2005-ös Gyurcsány, hanem a 2014-es

A tavalyi évi pénzügyi beszámolójában nyíltan látható, hogy Gyurcsány közel 6 millió forintot biztosított a DK-nak. Bevallása szerint „muszáj normálisnak maradni, egy percig sem szabad azt az érzést kelteni, hogy a párt működésének az a feltétele, hogy a pártelnök hozza be időnként a támogatást. Onnantól a pártelnök nem kritizálható, nem leváltható. Az nem párt onnantól, hanem részvénytársaság, és azt nem szeretném".

És mi lesz a fiatal utánpótlással, és most felnövő nemzedékkel? „Ha nem cipelném az elmúlt 8 év súlyát, úgy sokkal könnyebb lenne. Ez ma már nem a 2005-ös Gyurcsány, hanem a 2014-es. Az összes előítélettel, a múlt rárakódott igaz és igaztalan terhével. Ezt pokoli lassan lehet megváltoztatni, ha egyáltalán lehetséges. Látom, hogy iszonyatos az ellenszél jobb- és baloldalon egyaránt, de meg fogok, fogunk ezzel küzdeni.” Gyurcsány azt gondolja, amennyiben létrejön egy sikeres baloldal, akkor ez a siker arrafelé van, amerre mi keresgetjük. Abban reménykedik, ha lassabban is, de be fogják bizonyítani, hogy képesek egy új nemzedéket építeni. „Nagyon jó, ha az embert megverik párszor, mert minden vereség kényszerítő erővel teszi fel újra a kérdést: min kell változtatni. Nagyon fontos korrigálni, önreflexívnek lenni. Fontosak az álmok, de az álmoknak muszáj a választók többségét foglalkoztató kérdésekre is választ adniuk. És ne legyen kétsége, képesek is leszünk rá. Így fogjuk legyőzni Orbánt” – fejezte be Gyurcsány Ferenc az interjút.

Mezei

Forrás: hir24.hu

Képek: hir24.hu, MTI - Szigetváry Zsolt