Egy parlamenti vita közben Orbán Viktor korrupcióval vádolta meg Hadházy Ákost, a Lehet Más a Politika (LMP) frakcióvezető-helyettesét, ezért utóbbi jó hírnév megsértéséért személyiség-jogi pert kezdeményezett a bíróságon a miniszterelnökkel szemben.

 

A vita alapját az a tény képezte, hogy Hadházy a miniszterelnöktől kérdezte, hogyan lehet az, hogy a létfontosságú lélegeztetőgépeket kétszeres áron szerezze be a magyar állam.

 

Ezek után Hadházy olyan dokumentumok birtokába jutott, amelyekből kiderült, hogy az ÁEEK nem fogadta el az ítéletet, és egy neves ügyvédi iroda közbenjárásával fellebbezett a Közbeszerzési Döntőbiztottságnál, vagyis „az állam perli az államot, hogy drágábban szerezhessen be gépeket”.

 

A miniszterelnök az ezt felvető LMP-s képviselőt lobbizással sőt, a külföldi cég megbízottjának nevezte, és arra is rákérdezett, hogy mennyi pénzt fogadott el azért, hogy a magyar Parlamentben felszólaljon a cég érdekében, ami szerinte példa nélküli korrupció.

 

Tehát Orbánnak nem az volt a baja, hogy kétszeres áron kerülnének megvásárlásra a nélkülözhetetlen kórházi gépek, hanem az, hogy ezt egy parlamenti képviselő meg meri kérdezni. Ügyvédje a bírósági tárgyaláson arra hivatkozott, hogy a miniszterelnök mondatai véleményt fejeztek ki, és a levezető bíró ennek az érvelésnek adott helyt.

 

Hírportálunk kérdésére a felperes ügyvédje, Dr Pálvölgyi Miklós úgy nyilatkozott, hogy mindenféleképpen meg fellebbezik a pénteki ítéletet. Kérdésünkre, hogy van-e olyan jogi elképzelése, amelynek benyújtásával megnyerhető másodfokon az ügy, határozott igennel felelt:

 

–A közügyekkel kapcsolatos vitákban a feleknek fokozottan tűrniük kell a szélsőségesen megfogalmazott véleményeket is, egészen a gyalázkodás határáig.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azonban a véleménynyilvánítás szabadsága a tényállításokra nem terjed ki. A jogi vita ebben az esetben arról szólt, hogy a miniszterelnök véleményt alkotott vagy tényt állított akkor, amikor azt mondta, hogy ügyfelem pénzt kapott azért, hogy külföldi cég érdekében lobbizzon az Országgyűlésben. A tényt és a véleményt az Alkotmánybíróság döntései szerint a bizonyíthatóság választja el egymástól; a tény olyan esemény vagy jelenség, mely objektív, ezáltal bizonyítható, szemben a véleménnyel, mely szubjektív. Az első fokon eljárt bíróság a közlést véleménynek ítélte meg, mi viszont úgy gondoljuk, az bizonyítható, hogy valaki a múltban kapott-e pénzt lobbizásért vagy sem, tehát tényállítás – fejtette ki Pálvölgyi doktor.