A Nagy Imre szobor éjszakai és önkényes elvitele annak az akciónak a része, amit Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök többször kifejtett, a környéket az 1944 előtti állapotára tervezi visszaállíttattni.

A Nagy Imre emlékmű helyett a Nemzet vértanúi kőmonstrum állt majdnem ugyanott. És a közvetlen környezetében minden irányban villamosok fordultak, sőt a Kossuth Lajos téren sem úgy feküdtek akkoriban a vágányok, ahogy most. A trolibuszok száműzetése volt az első lépcsőfok, amely felesleges, hosszabb gyaloglásra kényszeríti az átszálló utasokat.

A Vértanúk terénél a Kossuth térről a Báthory utcába fordult be a 2-es jelzésű, a valaha volt legizgalmasabb budapesti villamosvonal. Azonban a Báthory utcából a Nádor utcába és viszont is volt villamosközlekedés, ugyanakkor a Kossuth térről nem a Duna partra kanyarodtak ki, mint most a vágányok, hanem az Akadémia utcába. Akkoriban még nem létezett a pesti Duna parton egybefüggő villamosjárat.

A Jászai Mari (akkor Rudolf) térről tehát a 2-es villamos nem a Boráros tér és a Közvágóhíd felé haladt, hanem előbb a Corvin áruházat kerülte meg, majd később meghosszabbodott a vonala a Keleti pályaudvarig. Északon meg a Pozsonyi úton és a Dráva utcán át nyúlt meg jelentősen a vonala.

A Vértanúk tere szomszédságában lévő Szabadság tér környezetében szinte minden irányban villamosok jártak, a Lipótváros ezen része nagyon jól el volt látva ilyen szempontból. Aztán az 1929-es nagy gazdasági világválság után csökkentették itt a villamoshálózatot, de a Báthory utcai vonal egészen 1941-ig megmaradt.

Az egyik sínpáron 1972-ig alkalmi villamosközlekedés is fennmaradt. Az eredeti 2-es jelzésű villamos, amelyen csak rövid, egykocsis villamosok járhattak, a legszűkebb pesti utcákba is befurakodtak. Ahol olyan keskeny volt az utca, hogy nem fért el a két vágány, ott irányonként szétválasztották azokat.

Ki hinné, hogy a Nyár utcában, a Csányi utcában, a Kertész utcában vagy a Bezerédy utcában egykor villamos járt. Szóval ilyen volt az 1944 előtti Vértanúk és Kossuth tér környezete, rengeteg villamossal és sok kávéházzal, amelyek esténként tömve voltak, és amelyeknek különtermei nem egy esetben sportegyesületeknek volt a rendszeres találkozó helye. Ja, hogy ma ezt nem tudnák a hazai vendégek kifizetni? Akkor talán másképp kellene viszonyulni az 1944 előtti időkhöz is!

Kertész Z István/kép: Fortepan