A világra lábtörlőként tekintő Shane Tusuppal valószínűleg egy helyiségben sem tartózkodnék szívesen, annyit viszont el kell ismerni, hogy a nyugati mentalitása nem csak az üzleti szemléletben és az edzősködésben nyilvánult meg, hanem a bulvár használatában is. Bár itthon ennek nincs kultúrája, a bulvár eredeti célja nem a limonádéblikk sztárpromó, hanem a bálványdöntögetés: betekinteni a hazug instagramszűrők mögé, és kíméletlenül rávilágítani arra a hitvány valóságra, ami ott van. Katinkáék instagramélete mögött pedig ez az alpári Mónika-show van.

Nem értem azt sem, hogy miért most kezd az internet népe felocsúdni a Katinka-kultuszból. A tökéletes kapcsolat lett volna az első hazugság?

Francokat. Katinka mögött egy komplett marketinges stáb állt, akik az elmúlt években úgy játszottak a néplélek húrjain, ahogy nem szégyelltek, és a szégyennívót olyan magasra tették, hogy azt a mai napig sem láttuk. Emlékszünk még rá, mikor Katinka széttépte a Magyar Úszó Szövetségtől kapott szerződést, mert nem volt megelégedve a kialkudott feltételekkel a szövetség, állítása szerint, korrupt volt és átláthatatlan? És arra is, hogy miután kitömték állami támogatással, mennyire cinikusan kezelte Pásztory Dórit?

Frissítsük akkor fel az emlékét!

Pásztory Dóri paralimpikon úszó nem kért számon Katinkán semmi egyebet, mint aminek ürügyén Hosszú minden létező állami szervet megzsarolt maga körül a nyilvánosságban: az átláthatóságot és a nyílt kommunikációt. Hová tűnt a forradalmi, korrupcióval leszámoló úszónő? Az Úszó VB-vel ennyire minden rendben lett volna? Miért hallgat, miután lehasította a maga szeletét közpénzekből? Miért nem lehet tudni, hogy mennyibe került a korrupció elleni szabadságharc elhallgattatása? Elvégre mi fizettünk érte, ahogy az átláthatóságért vívott harcában is mi támogattuk!

Korábban én is kiálltam Hosszú Katinka ügyei mellett, olyan, akkor még hatalmas emberek ellen is, mint Gyárfás Tamás, akit másfél évvel ezelőtt hoztam összefüggésbe a Fenyő-gyilkossággal, mikor Katinka felemelte a szavát ellene (ez éppen másfél évvel azelőtt is történt, hogy a kormányközeli média és a nyomozóhatóságok nyilvánosan megtették volna). Hittem abban, amit Katinka csinált, és hittem abban, hogy Katinka lehet a betörési pontja annak a nyugati áramlatnak, ami ha fel nem is számolja a korrupciót, de legalább megmutatja, hogy az egyenes gerinc többet ér. Úgy éreztem, hogy nagyon mély szarba került amikor kiállt a maffiakultúrájú Úszó Szövetség korrupt működése ellen, és szégyelltem volna magam, ha akkor nem vagyok hajlandó az ügyéért vásárra vinni a bőrömet, és minden nyilvánosságommal támogatni - szerintem a legkeményebb kritikával, amit valaha írtam.

Azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy milyen az, amikor hiszel valamiben, teljes mellszélességgel támogatod, majd hülyén pislogsz, mikor a forradalmárasszony, aki mögé besorakozol, elfogad egy vaskos csekket, és köszöni szépen, neki ez ennyi volt. Átélhetted az ügy kapcsán te is. Csalódott vagy és dühös, mert a legszentebb eszmék, a hazaszeretet, a korrupció elleni kiállás és az átláthatóság szellemében vívott harc nem arra valók, hogy jobb feltételeket tudjunk kizsarolni egy állami reklámszerződés tárgyalásai során. Ha valaki mégis tudatosan erre használja őket, annak ezek nem jelentenek többet, mint a nyomán megjelenő számjegyek a bankszámláján. Szemen köpi a médiát, ami kiáll érte, szemen köpi az újságírókat, a közéleti véleményalkotókat, és szemen köpi mindazokat, akik hittek benne.

Kösz, srácok, hogy segítettek, amikor bajban voltam, de már ne pörgessétek magatokat, a pénz a számlámon van! Tényleg még egyszer köszi, ti adtatok erőt! – szerintem ezt egy világbajnoki cím nem jobbá, hanem éppen sokkal rosszabbá teszi./.../

Az olimpiai aranyak népszerűsége ezek után sokkal inkább szólt arról, hogy Katinka koraszülött gyerekekkel zsaroljon ki huszonötezer lájkot a követőiből, hogy azok cserébe hydroterápiás kezelést kaphassanak a MOL szponzorálásával. Igaz, Hernádi Zsolt MOL-vezérigazgató (akit ekkor már nem körözött az Interpool a 10 millió eurós horvát kenőpénzek ügyében) ennyi pénzt valószínűleg bármikor a zsebéből tudna kivágni anélkül, hogy azt könnyebnek érezné. De miért is tenné, ha egyszer Katinka, aki a korrupciót nem szívleli, hajlandó megzsarolni a nyilvánosságot, és csak akkor felajánlani a MOL nagylelkű ajánlatát, ha a koraszülött gyerekek, a cég neve és Hosszú Katinka egy posztban elég közösségi interakciót váltanak ki? Emellé stílusos igazán mosolyogni a kamerába, és kijelenteni, mennyire közös értékrendet vallanak (igaz, ezzel nem tudok vitába szállni).

Mikor csak annyit mertem írni Pásztory Dóri hihetetlenül bátor nyílt levele kapcsán, hogy ne köpködje a csürhe, mert elkövette a főbenjáró bűnt, egy korrupt, bulvárideál úszóvilágbajnok kritikáját, egyből az inger-válasz reakció bugyogott fel a kommentszekcióban: „majd akkor pofázzál, ha utánacsinálod, addig kuss!”. Ez persze teljesen érthető hozzáállás, kár, hogy nem általánosítjuk: a politikusokat is csak akkor kritizáljuk, ha már többet loptunk, a Szürke ötven árnyalatát csak akkor, ha írtunk olvasottabbat, VV Auréliót pedig akkor, ha jobban pörgetjük a farkunkat.

(a teljes írást ide kattinva olvashatják el)