Idő van: Orbán és az elszalasztott történelem |
2016-02-27 14:16:06 |
Mind férfiak voltak. A hivatali idejük egyenként átlagosan 931 nap volt. A legrövidebb ideig Hadik János töltötte be a hivatalt, mindössze 17 órán keresztül, a leghosszabb ideig pedig Tisza Kálmán, ő ráadásul egyhuzamban – 5258 napon keresztül.
Orbán nem titkolt és önkéntelen önzésében elismerésre méltó célja, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe. Kétségtelenül különlegesen kiemelkedő képességekkel rendelkezik: 16 éven keresztül ellenzéki politikusként is talpon tudott maradni és többször is képes volt elérni, hogy a jogi lehetőségeket maradéktalanul a maga javára használva kétharmados többséget szerezzen, azaz gyakorlatilag ellensúlyok nélküli zavartalan kormányzást valósítson meg.
Olyan történelmi esélyt szerzett-kapott, amilyet a történelem során csak nagyon kevesek.
A magát jelenleg a nemzeti konzervatívok közé soroló, de 8 éven keresztül a Liberális Internacionálé alelnökeként tevékenykedett Orbán eddig 3523 napon át lehetett Magyarország miniszterelnöke. Ez több mint három és félszer annyi, mint az átlagos idő a magyar történelemben. Több mint kétszer annyi, mint a sokszor támadott, és súlyosan felelőssé tett Gyurcsány Ferenc hivatali ideje. Csak a fent említett Tisza Kálmán (5258 napig), Lázár György (4424) és Bethlen István (3784) voltak csupán hosszabb ideig regnáló kormányfők. (Akik közül ráadásul Lázárt nem is tekinthetjük a valódi hatalomgyakorlónak, inkább az adminisztráció csúcsvezetőjének.) Ezzel a teljesítményével Orbán hosszabb ideig irányítja az országot, mint Roosevelten kívül az összes amerikai elnök a sajátját.
A történelemben több időt kapott (szerzett magának), mint amennyi például a Nobel-békedíjas Churchillnek, szintén Nobel-békedíjas Willy Brandtnak, Helmut Schmidtnek, Robert Schumannak, de Leninnek, Jelcinnek vagy Gorbacsovnak jutott.
Nagyságrendileg ennyi ideig irányította országát de Gaulle, Merkel, de a régiek közül Napoleon, Caesar vagy Nagy Sándor.
A kormányon töltött idő hosszabb, mint Petőfi Sándor vagy a Beatles teljes működési ideje: Orbán nagyságrendileg annyi időt töltött a Parlamentben, mint Petőfi Sándor teljes élete.
Mi kerül bele hát a történelemkönyvekbe? Történelemformáló karizma? Vagy egy iPad-en létrehozott, toldozott-foldozott alaptörvény? A Nemzeti Együttműködésnek nevezett, de a döntéshozatalból mindenkit kizáró rendszer felépítése? A mutyik? A talpnyaló gigerlik? A fülkeforradalmiság? A valódi forradalmár Petőfi vajon csóválja-e a fejét…?
A politikától elfordulás? A félelem, a sunyulás, a lapítás? A „rosszabbul élünk, mint 4 éve”, az „elmúltnyolcév”, a „jobban teljesít” és a „reformok működnek”? A silány parlamenti hangnem? Durvaság és agresszió vagy temperamentumos, erős, büszke kiállás? Európaiság vagy éppen európaiatlanság?
Miközben a valódi történelemfordító lépések, pl. az európai pénzügyi és jogi integráció, a NATO-csatlakozás, az EU-csatlakozás nem köthető a nevéhez, pontosabban nem elsődleges az ő miniszterelnöki tevékenységéhez köthetők. Nemzetünk egy dologban jutott konszenzusra: gyűlöljük a politikusainkat és a politikát.
A történelem megadta az időt és az erőt is arra, hogy Orbán nagyot alkosson. Orbán tehetsége arra elegendő volt, hogy megragadja a lehetőséget, és olyan hatalmat szerezzen, ami erőben és időben a párját ritkítja.
Ennyi idő alatt a magyaroknak óriásit kellett volna lépniük a történelemkönyv egyik lapjáról a másikra. Fogynak a kifogások és az idő. Vajon mit írnak majd Orbánról a történelemkönyvek?
Csonka Balázs
Utoljára frissítve: 2016-02-27 16:01:23 |