Vegyünk egy képzeletbeli országot, ahol a kormányzat szisztematikusan nekiáll lebontani a demokratikus intézményeket, a független fékeket és ellensúlyokat, és a kormányzati túlhatalommal viccet csinál a parlametarizmusból és a parlamentből.

Erre az ország egy része felháborodik, és tiltakozni kezd, többek között az ellenzék egyik vezérének egy beszédét idézve, amelyben dörgő hangon a kormány szemére vetette, hogy a parlament partvonalra szorításával, a törvényhozó hatalom színjátékká silányításával meggyalázza az országgyűlést, a nemzet templomát.

Erre kiterjedt vita bontakozik ki, hosszú cikkek születnek, azzal vádolva a tiltakozókat, hogy össze-vissza beszélnek, fogalmuk sincs semmiről, pláne nem a demokráciáról, és sok okos ember részletesen kifejti, hogy a parlament nem a nemzet temploma, rámutatva, hogy mi a különbség az optimális esetben a közjóról való racionális vitákról szóló parlament, és az irracionális, transzcendens hit helyszíneként szolgáló templomok között.

Ezzel nagyjából el is telik az az idő, amíg a kormányzat végleg megpuccsolja a parlamentarizmust, felszámolja a demokratikus intézményeket, viszont nagyszámú publicisztika születik a "nemzet temploma" metafora értelmezéséről. És akik megírták őket, nagyon elégedettek. Csak a diktatúra épült ki közben.

Na, kb. ennyire érdekel, hogy mit gondol egy rakás okostojás a "Föld tüdeje" hasonlatról.