Miközben a közeljövőben egyre másra adják át a színvonalasabbnál - színvonalasabb stadionokat kis hazánkban, a magyar foci egyre mélyebbre süllyed. Már Gibraltárral sem bírunk.

A foci lejtmenete kapcsán még  szembeötlőbb a magyar jégkorong fejlődése, ami bravúrt-bravúrra halmoz. A hokisoknak nem épülnek csarnokok, pedig azok biztosan nem konganának az ürességtől.

A magyar U18-as labdarúgó-válogatott bravúrral döntetlenre mentette a Gibraltár elleni mérkőzést,  így tálalja a történelmi összecsapást a szövetség honlapja.

Gibraltár egy városállam 30 ezer lakossal, vagyis annyian élnek az országban, mint Kiskunfélegyházán, vagy Budaörsön, területileg pedig csak 6,5 négyzetkilométernyi helyet foglal el a Földből, vagyis feleakkora mint Dorog, vagy Kistarcsa.

Tehát túl sok igazolt labdarúgójuk sincs, ahogy futballpályájuk sem - erre még visszatérünk -, az UEFA így csak 2013-ban vette fel tagállamai közé Gibraltárt. Azért ne menjünk el amellett, hogy a városállam felnőtt csapata bombameglepetést okozott tavaly azzal, hogy első hivatalos meccsén 0-0-t játszott a szlovák együttessel.

Most a fiatalok is letettek valamit az asztalra, igaz, ez a magyar futballra nézve kellemetlen, mivel az U19-es válogatottjuk már 2-0-ra is vezetett a magyar U18-as ellen, majd sikerült emberhátrányban egyenlítenünk.

Az MLSZ honlapjának beszámolója azzal kezdi összefoglalóját, hogy "a mieink dolgát nehezítette, hogy rossz talajú, műfüves pályán rendezték a meccset, ez nem kedvezett a kombinatív játéknak", pedig ha minden igaz, valamivel előrébb tartunk utánpótlás szinten, mint Gibraltár, de ez a különbség most nem jött ki.

Ugyanis a hazaiak már 2-0-ra is vezettek ellenünk, majd szépítettünk, Spandler Csaba pedig a 85. percben egyenlített. Ekkor már emberhátrányban fociztunk, de mint kiderült, "a kapujuk előtt tömörülő házigazdák fegyelmezetten védekeztek, nem hagytak területet a támadóink előtt."

"Mezőnyben jól játszottunk, már a meccs elején megvoltak a helyzeteink, de kihagytuk őket, az ellenfél pedig két egyéni hibából vezetést szerzett. Innentől futni kellett az eredmény után, mégpedig egy 8-10 emberrel védekező, foggal-körömmel küzdő ellenféllel szemben. Nagyon nehéz volt feltörni a hazaiak védekezését, és miután ilyen felállásban még sosem játszott a támadósorunk, nem volt meg a játékosok között a megfelelő összhang, sokáig meddő volt a fölényünk. A cserék után lendületesebb lett a játékunk, de az utolsó negyedórában emberhátrányban kellett futballoznunk, így végül csak az egyenlítés sikerült, a győztes gólt nem tudtuk megszerezni. A mezőnyben nyújtott játékkal elégedett lehetek, voltak jó egyéni teljesítmények is a csapatban, ugyanakkor voltak hibáink is, amelyekből sokat tudunk tanulni a későbbiekben" - értékelte a mérkőzést Pisont István.

Túl sokat ehhez nem lehet hozzáfűzni, most már csak azt kellene eldönteni, kire nézve hízelgő ez az eredmény.

Összehasonlításképp: az U18-as jégkorong-válogatott épp a napokban tette le a névjegyét, hiszen a hazai rendezésű divízió I/B-s vb-n három meccsből hármat nyertek. A szlovénokat 6-1-re, az osztrákokat 6-2-re, a lengyeleket pedig 11-0-ra verték a magyar fiúk, így Japán ellen a fejutásért lépnek jégre. Ha ez összejön, soha nem látott magasságokba jut a hokiválogatott utánpótlás szinten.

Két sportág, két különböző eredmény, ellentétes támogatási rendszer. Csak egy valami biztos, valahol, valami nagyon nincs rendben.

forrás: Velencei Hírhatár