Rogán nyugodtan élheti életét a luxuslakásában, helikopterezhet, dubajozhat, mégis úgy tűnik, nem érzi a szorítást a nyakán. Meddig mehet ez így tovább? Egyszer vége lesz ennek, vagy már olyan magas a társadalom ingerküszöbe, hogy lényegében bármit megtehet a hatalom oltalmában? Ezúttal megpróbálunk válaszolni ezekre a kérdésekre.

Régóta rebesgetik ellenzéki oldalon, hogy az a politikai erő tud a kormány komoly kihívója lenni 2018-ban, amelynek sikerül kilőnie Orbán Viktor mellől Rogán Antalt vagy Habony Árpádot, esetleg Matolcsy Györgyöt. Ezekre a trófeákra már a Jobbik is ráhajtott azzal, hogy a letelepedési kötvények megszüntetését szabta az alkotmánymódosítás támogatásának feltételéül, így egyszerre szúrhatnak oda a miniszterelnöknek és a kötvénybizniszben érdekelt bizalmasainak. Matolcsy jegybankelnökként annak ellenére állja a sarat, hogy az utóbbi hónapokban számos botrányáról számolt be a sajtó, és keményen támadta őt az összes ellenzéki párt is.

Rogán, Habony és Matolcsy botrányainak egy töredéke is elég lett volna néhány éve ahhoz, hogy eltűnjenek a politika színpadáról, ám ma már nem a vállalhatatlan ügyek száma és súlyossága alapján söpörnek ki valakit a kormányból vagy a jegybank éléről, hanem az alapján, hogy a főnökük meddig kezeskedik értük. És amíg Orbán Viktor úgy látja, hogy a Fidesz a botrányok ellenére is fölényesen vezeti a pártok népszerűségi listáját, nem fog hozzányúlni egyik magas beosztású emberéhez sem. Ha ugyanis látványosan kivonná a közéleti harcok első vonalából Rogánt vagy Matolcsyt, akkor kvázi bevallaná, hogy csúnya dolog urizálni, vagy (szépen szólva) elvenni a közpénzek a közpénz jellegét.

A dolgok jelenlegi állása szerint hasznos a kormány számára az az apátia, ami jellemzi a magyar társadalmat, hiszen egyre csak emelik az emberek ingerküszöbét, így ha ma csúnya dolgokat művelnek kormányhoz köthető politikusok, oligarchák, holnap meglepődünk azon, ha kevésbé ciki ügyön kapják rajta őket. Példa kedvéért Rogán helikopterezéséhez képest már csip-csup ügy egy hétvége Dubaiban.  Persze ezek a szerencselovagok finoman szólva sem túl népszerűek a nép körében, ám a kormánypárt ezt is kibírja. És mivel Orbán Viktor közvetlen bizalmasai közé tartoznak eltávolításuk a hatalomból a miniszterelnök megítélését is befolyásolná. Valószínűleg számára rossz irányban.

Ebben a helyzetben születnek olyan cinikus magyarázatok az érintettek részéről, amivel például Rogán állt elő a helikopterezés után (mármint ő nem hazudott), vagy amit most vágott az arcunkba Matolcsy György arról, hogy nem vállal felelősséget a gazdasági minisztereként meghozott döntéseiért. Ilyenkor az első felindultság után azt kérdi magától az ember, vajon ezek a közszereplők maguk is elhiszik azt, amit mondanak, vagy egyszerűen kínjukban már találnak más magyarázatot a tetteikre. Olyan abszurd kommunikáció kezd elharapózni a közéletben, melyen betetőzéseként ha bárki, bármilyen kínos ügyről fog érdeklődni, azt vágják majd a szemünkbe, hogy Matolcsy György elveszítette Rogán Antal jellegét. Aztán ezzel a kijelentéssel kezdjünk azt, amit csak akarunk, csak az igazságra ne legyünk kíváncsiak.

Lényeg, hogy Rogán Antal helikopterezhet, dubajozhat, a szemünkbe hazudhat, Matolcsy megtagadhatja egykori önmagát, a hajuk szála sem görbül, mert a főnökük érdeke egyelőre ez. Pusztán a politikai pragmatizmus szempontjai érvényesülnek ilyen esetben, ha és amíg az igazságszolgáltatás nem lép közbe, ez így is marad. Orbán Viktor talán sejti, hogy egyszer el kell engednie Rogán, Habony vagy Matolcsy kezét, ám tisztában van azzal, hogy nagyon meg kell fontolnia, ki lőheti ki mellőle ezeket az értékes vadakat. Ha Juhász Péteré lesz a trófea, az kisebb gond számára, mert az Együtt egy kis párt, és ha profitál is belőle, akkor sem erősödhet meg túlságosan. Ha Vona Gáboré lesz az érdem, az számára végzetes is lehet, hiszen a szélsőjobbos párt a korrupció elleni harc élcsapatává válhat ezzel. Gyurcsány Ferencről vagy a szocialistákról ne is beszéljünk, mert nekik nyilvánítani szintén életveszélyes lenne egy ilyen vadászsikert. Szóba jöhet még az LMP, amely szintén nagy elánnal pályázik Rogán vagy Matolcsy trófeáira, ám Orbán nyilván nem emelné szívesen feljebb a jelenlegi parlamenti bejutást súroló pártot.

A jelen állapot szerint számos opció létezik a helyzet végkimenetelére. Vegyük az ideális, ám kevésbé valószínű forgatókönyvet, mely szerint Rogán nem urizál tovább, Matolcsy visszafogja magát, nem költi úgy a közpénzt, mintha macinyomdával készítené otthon az összes húszezrest. Valljuk be, erre vajmi kevés esélyünk van, úgyhogy a mesék világából térjünk át a valóság terepére! Ha végül mégis tarthatatlanná válik valamelyik vagy mindkét potentát helyzete, akkor igyekeznek majd úgy megválni tőlük, hogy az érdem lényegében a miniszterelnöké legyen, vagyis ne profitálhasson belőle egyik ellenzéki erő sem. Ez azonban nehezen kivitelezhető, és várhatóan minden ellenzéki párt fővadászként fog tetszelegni a kiterített vad előtt.

És ott van még egy szintén sanszos változat, mely szerint minden megy tovább úgy, ahogy eddig, mindenki csinálja tovább a saját bizniszét, senki nem lő ki senkit, Orbán Viktor pedig röhög vadászon és vadon egyaránt. Ő csak azért szorongatta meg Rogán Antal nyakát egy kicsit, hogy az ősi vetélytárs Lázár János egy kicsit jobban érezze magát, aztán, ha kedve tartja, Lázárt helyezi a célkeresztbe, hogy Rogán se szomorkodjon olyan sokat. Nem vadászat ez, hanem a légpuska pufogtatása a vurstliban, és mivel az irányzékot átállították, a pálcika helyett többnyire az Abba-képet találjuk el. Ha azonban egyszer véletlenül valaki tényleg eltrafálja a hurkapálcikát, akkor már egészen más lesz Rogán Antal fekvése. Ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ha a medve beszélni tudna, nem futna el a vadász elől, hanem rábeszélné, hogy helyette inkább a prérifarkast ejtse el.” 

(szeka.blog.hu)