Mint mondta, foglalkoztatja ugyan a kora, de nem azért, mert a halálra készülne. „Hanem, mert egyszerűen eljárt felettem az idő. Fiatalnak lenni könnyű, de méltósággal megöregedni a legnehezebb feladat.” Ennek ellenére egyre többet foglalkozik az elmúlás gondolatával. Szerinte ez is hozzátartozik a méltósággal való megöregedéshez: „nem siettetni semmit, de elrendezni magunk körül a dolgokat, hogy másnak ne legyen rá gondja. Már azt is kitaláltam, hogyan temessenek el.”

Azt is kifejtette, hogy mindenkinek arra kellene törekednie, hogy „jó magyar” legyen.

Erre kellene a magunk eszközeivel törekedni mindannyiunknak. Ahogyan a miniszterelnökünk is teszi, akit a század legnagyobb politikusának tartok. Azért, mert család- és sportszerető, de ami a legfőbb érdeme az én szememben, hogy nem emeli fel a kezét, nem adja meg magát. És ahogy már korábban mondtam, szeretem a bátor embereket, akik után – mert valakik után muszáj – menni lehet. Arra kérem az Istent, hogy még az ő regnálása alatt menjek el – fogalmazott Koncz Gábor.

A színész az interjúban hosszasan vallott a gyökereiről, a családjáról, az életpályájáról, a pályatársakról, az ars poeticájáról.

„Ne ölj! Ne lopj! Felebarátod házastársát ne kívánd! – ahogy a Bibliában is áll. Ezt nevezik röviden becsületnek. Tudom, hogy ez most nem divat, de vannak még emberek, köztük én is, akiknek igenis fontos. Nem csak magam miatt. Hanem mert én így őrzöm a hagyományainkat: apámét, nagyapámét, a magyar faluét, vidékét. A gyökereinket. (…) És akinek nem tetszik, az ne szeressen! Egyáltalán nem kell, hogy mindenki szeressen! Különben is, milyen ember az, akit mindenki szeret? Semmilyen” – fogalmazott Koncz Gábor.

A színész beszélt az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos érzéseiről is.

„Szörnyűnek tartom, nem értem, elborzaszt a primitívsége, kegyetlensége. Arról nem is beszélve, hogy ránk is hatása van, alig bírom a házam rezsijét fizetni.”

Koncz szerint ugyanakkor eljöhet még a lelki egyensúly az emberek életében. Majd akkor, amikor „a globalizmus címén újból erőltetett internacionalizmust felváltja a jó értelmű nacionalizmus. Azt mondják az internacionalisták, hogy ők mindenütt otthon vannak a világban. Én meg nacionalista vagyok, itt vagyok otthon! Sőt, itt én vagyok a gazda! És nem félek kimondani azt sem, hogy a magyart minden eszközzel védeni kell, mert szerintem veszélyeztetett faj” – olvasható a Mandiner-interjúban.

A hajdan népszerű színész közel 90 filmben játszott, túlnyomó többségében a ’89-es rendszerváltás előtt, az úgynevezett kádárkorban. A Bors című tévésorozatban hatalmas népszerűségre tett szert Bujtor István oldalán (képünkön). Egy időben az MSZP szimpatizánsaként ismerték, ma a Dörner György vezette Új Színházban kap fellépési lehetőséget.