„Magyarnak születtem, az anyanyelvem a magyar. De magyarnak lenni – ez ellen minden erőmmel küzdök. Miért cserélném el a világpolgárságot arra, hogy csak magyar legyek? A viszonyom a magyarságomhoz olyan, mint az embernek egy folyóparton fekvő kőhöz. Nem tudom, miért nem albánnak vagy szlováknak születtem” – fogalmazott az író (a Barcelonában a La Repubblica című lapnak adott interjújában – a szerk.).

És van egy másik mondata, amellyel teljesen egyetértek.:

„Magyarország már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet, ahonnan az orvosok már elmentek, és ahol a betegek hétfőn, szerdán és pénteken orvososdit játszanak.”

Mind a kettő a maga módján fontos mondat. Az első távoli nekem, a másik nagyon rendben van. Vagyis: Magyarországon ma semmi sincsen rendben. De azért élek itt, hogy április után minden rendben legyen.