Egy társasházi közösség szerveződése az „átkosban”

Egy 25 évvel ezelőtti cikk, amelynek tartalma még ma is aktuális...

Egy éve ferencvárosiként Lakni kell!- halljuk egyre többször, de ha már van hol, az sem mindegy, hogy hogyan! A szélrózsa minden irányából költöztünk a múlt év tavaszán, főleg fiatal családosok, új társasházunkba a Ferencváros azon tájára, ahol a Balázs Béla utca találkozik a Hámán Kató úttal. A hajdani Mihálkovics barakktelep szélén minden igényt kielégítő otthonában 96 család kezdte meg társasházi közös életét. Hogyan tudunk majd együtt élni, közös ügyeinket megfelelően intézni? Ezek a kérdések foglalkoztattak a beköltözéskor.

Nyilvánvalóan sokféleképpen vélekednek erről új szomszédaink, hiszen eltérő szokásokkal, tapasztalatokkal érkeztünk mindnyájan. Egy-egy kérdésről más lehet a véleménye annak, aki családi házból érkezett, s más annak, aki bérlakásból jött. A legfontosabbnak bizonyult már kezdetektől fogva, hogy közös ügyeink intézésére olyan irányítási struktúrát alakítsunk ki, ahol teret kaphatnak a részérdekeltségek, a részfelelősségek. Olyat, amelyben megfelelő kapcsolat alakulhat ki a tulajdonosok és a közös képviselet között. Ezek szellemében jött létre az Intéző Bizottságunk (IB), amelynek az elnökön a gazdasági vezetőn kívül tagja lett a 11 lépcsőházunk felelőse is. Így az elterjedtebb 3 fős testülettel ellentétben egy szélesebb körű testület döntött egy –egy kérdésben, s minden lépcsőházunknak felelős gazdája lett.

Az IB megbeszéléseinken a ház üzemeltetési problémái mellett folyamatosan helyet kaptak a hagyományos lakóbizottsági feladatok is. Egyre tudatosabbá vált bennünk, hogy a kettő szervesen összetartozik. E nézetünkkel véleménykülönbségünk is lett a kerületi lakóbizottság képviselőjével, aki külön szervezetként képzelte el a ház fenntartási és lakóbizottsági feladatait. Egy év után ha nem is nagy eredményekről, de egy megkezdett folyamat elejéről lehet beszámolni. IB üléseinken számos kérdésben vitáztunk, közösen kerestük a legjobb megoldásokat. Egyben tanultuk saját ügyeink intézésének módját is. Egymást egyre jobban megismerve sokszor egymásra hatva kellett takarékosságra, állagmegóvásra ösztönözni a lakótársakat. Tudatosult bennünk, hogy nem mehetünk el szótlanul más gyereke mellett, ha az történetesen bicskájával a műanyag szigetelő burkolatot bontogatja vagy akár szemetel a lépcsőházunkban. Hamar nyilvánvalóvá vált előttünk, ha nem jön el megbeszéléseinkre egy-egy lépcsőház képviselője, akkor az a lépcsőház nem tud bekapcsolódni közös döntéseinkbe, alulinformált lesz. Talán ezért is a kezdeti bizonytalanság után jelentőssé vált az érdeklődés IB üléseink iránt. Ezzel el tudtuk érni, hogy tulajdonostársaink részesei lettek közös döntéseinknek, amelyekkel jobban tudtak azonosulni, s azokat jobban magukénak is érezték.

Igyekeztünk gyermekeinknek is közös programokat szervezni, hiszen együtt lakva felelősségünk is van azért, környezetünkben milyen felnőttekké vállnak. Pontosabban ez úgy kezdődött, hogy beköltözésünk utáni közgyűlésünkön rögtön döntöttünk arról, hogy közös helyiségeinket bérbe adjuk. Ez után a gyerekek három fős küldöttsége fölkeresett és neheztelt azért, hogy megkérdezésük nélkül döntöttünk, az ő érdekeiket nem vettük figyelembe. A gyerekek az egyik társasházi közös helyiségünkben klubot szeretnének. Látva a gyerekek határozottságát, egy helyiségünk bérbeadását levettük a napirendről, benne klubot rendeztünk be. Azóta ott több esti diszkót, kézműves foglalkozásokat, mikulás napi mulatságot, karácsonyi ajándékkészítést szerveztünk, s a szülőkkel, gyerekeikkel kétnapos városnéző kiránduláson vettünk részt, az agárdi strandra mentünk el.

A felnőtteknek ismerkedési estet tartottunk, amelynek keretében társasházunk parkjának közepére fenyőfát ültettünk Reméljük, ha megnő, karácsonykor mindig feldíszítjük majd... „Büszke vagyok arra, hogy a legelső futball-labdát a mi utcánk, a Ranolder utca csapata kapta-közadakozásból.” – emlékezik hajdani utcánkra egy régi lakója, Keszthelyi Zoltán. Vajon mi, az utca ifjú honfoglalói, fogunk-e a későbbiekben büszkén emlékezni lakóhelyünkre, az ottani közös élményeinkre? Lakóközösség leszünk-e vagy csak lakóegyedek maradunk? Olyanok, akik boldogan élnek szűkebb lakókörnyezetükben? Vagy csak alvóhelyként tekintenek társasházunkra? Rajtunk múlik a közösség alakítása… Társasházunk egy év alatt kialakult maroknyi tenni akaró csapata reményeket ébreszt…

Budapest-Ferencváros, 1989. február 26. Hanti Vilmos az IB elnöke