Ha ez a rendszer fennmarad, egyre elnyomóbb eszközökkel kormányzott, szociálisan és kulturálisan felszabdalt nemzet, Trump vagy/és Putyin Európából kisodródó lakájországa leszünk, amely a ma legfontosabb világtörténelmi kérdésben a rossz, a bűnös oldalon áll.

Nem ezzel a vezetéssel, nem pontosan ilyen változást képzeltem el, de hiába rajzolnék másmilyen vezetőt, másmilyen mozgalmat, ha reális esélye a NER lebontására csak nekik van. Ezért, sok más baloldalihoz és liberálishoz hasonlóan, fenntartásaim ellenére nekik drukkolok. Majd ha győznek, lesz velük vitám elég.

Vagyis örültem, amikor láttam a Tisza megemlékezésére érkezett több tízezer embert. Persze Orbánnál is sokan voltak, ott kb. tízezerre saccolják.

Mindkét helyszínen a szokásosnál nagyobb volt a tét. Orbán tudja, hogy a Tisza támogatottsága valamivel nagyobb az övénél. Ígéretei ellenére a gazdaság se akar beindulni, a bajok nőnek. Újra fel kell tüzelnie a táborát, akkor még győzhet. Magyarnak meg kell küzdenie Orbán ígéretáradatával, pénzosztásával, az ő híveit is megosztó témákkal (Ukrajna, Pride), amelyekkel hosszú idő után ismét Orbán kezdte uralni a kommunikációs teret.

Mire figyeltem a Tisza rendezvényén?

1.Orbán is, Magyar is újraosztotta 1848 történelmi szerepeit. Orbán szerint mi, ellenzékiek vagyunk a labancok, a nemzeti függetlenséget elnyomó "birodalmak" hívei. Magyar fordított szereposztást rajzolt fel: Orbán az 1848 márciusában kastélyában reszkető öreg császár, emberei az új Metternichek. Amikor beszédét azzal zárja: "Vesszen Haynau!", mindenki tudja, kire gondol.

2.Magyarnak erősítenie kell azokban a társadalmi csoportokban: az idősebbek, a nők, a falusiak körében, ahol ő a gyengébb, Orbán viszont pénzes ígéreteivel is őrizné itt a bázisát. Magyar Péter ellensúlyoz: az ő 12 pontjából több is a nyugdíjasoknak szól (ÁFA-mentes gyógyszerek, Szép kártya, 65-ön felül SZJA-mentesség). A falunak vidékfejlesztési programot, a nőknek a családon belüli erőszak elleni fellépést ígéri. De főleg Bódis Krisztát, azt, hogy végre női arca is lesz a kampányának. Méghozzá olyan, aki szociális elkötelezettségével, kitartó munkájával nehezen kétségbe vonható érdemeket szerzett. Kriszta beszédében is 1848 női hőseiről emlékezik, de az ellenzéktől idevonzott közönség örömére (az enyémre is) rehabilitálja a felvilágosodást és a francia forradalom fő jelszavát is, mindazt, amit Orbán már régen szellemi ellenségnek tüntet fel.

3. Orbán ideológiailag megosztó témáiról Magyar megpróbálja visszaterelni a figyelmet az ő témáira: a feljavítandó egészségügyre és oktatásra, és főleg a korrupció elleni harcra, amelynek most eszközeire is kitér. Témáit össze is kapcsolja: a korruptaktól visszaszerzett vagyont az egészségügyre és oktatásra kell fordítani.

4. Egy megosztó témát azonban meglepetésre mégis felvállal: "népszavazása" nagyon is valódi kérdésében szavazást kér Ukrajna majdani uniós csatlakozásáról. Méghozzá úgy, hogy az "igen, igen, igen" válaszra késztető 12 kérdés után ez a 13. a hasonlóan "igen" felelet esetén a csatlakozás támogatását jelenti. Ennek örülök. Annak viszont nem, hogy egykulcsos (9 százalékos) SZJA-t hirdet meg, míg én persze a többkulcsos adó híve vagyok. Dehát épp ez a különbség jobboldali és baloldali gondolkodás között, ezért nem vagyok meglepve.

5. Mintha próbálna saját, többfelől jött táborán belül konszolidálni. elsimítani az ellentéteket. Megismétli a régi ellenzékiek fülének kedves jelszót: a kormányváltás mellett a rendszerváltást is. Hitet tesz az erős EU-hoz való tartozás mellett. És most nincs Orbán és Gyurcsány közös kiátkozása, csak Orbán az ellenfél. A Fidesz-kormány volt vezérkari főnökének csatlakozása miatti kételyeket azzal oszlatja szét, hogy meghirdeti a rendőrség, bíróság, ügyészség vezetőinek cseréjét. Megnevezi a hazug, kormánybérenc sajtóorgánumokat, őket támadja, de most nem keveri közéjük a független sajtó vele vitába keveredett szereplőit.

6. A táboron belüli konszenzus és az újabb célcsoportok megnyerése érdekében továbbra is kerül néhány témát, pl. a Pride tervezett betiltását is. Értem, miért teszi, de örülnék, ha már annyira erős lenne, hogy ezt is megengedhetné magának.

Azt viszont nem értem, hogy a parlamenti ellenzék, a hozzám közelálló baloldali és liberális pártok miért nem vállalják helyette is a nyílt állásfoglalást, az erős és világos konfrontációt. Nekik mi vesztenivalójuk van? Miért nem mondják ki, hogy helyeslik Ukrajna támogatását, igen, a védekezéshez szükséges európai fegyverekkel is, /ebben a DK a pozitiv kivétel/, hogy Orbán mímelt békevágya a megtámadott Ukrajna kapitulációját és esetleges felosztását, a lehető legundorítóbb áldozathibáztatást jelenti? Miért nem állnak ki egyértelműbben a Pride és a gyülekezési szabadság mellett? (Bocsánat, a Momentum és tőlük függetlenül Karácsony -akit Magyarék hagyhatnának tenni a dolgát- ebben a többieknél világosabban beszél.) Miért nem küldik el a Mi Hazánkat és a Fidesz által felkarolt eszméiket oda, ahová valók? Miért nem szervezik meg a várható üldözöttek, megbélyegzettek, kiutasítással fenyegetettek (személyek és szervezetek) morális és jogi védelmét, a mellettük való személyes kiállást?

Két beszéd persze nem dönti el, ki nyer a végén. Az ünnepi szónoklatok versenyét a napokban követni fogja a két "népszavazás" versenye.

Most döntetlenre állnak.

Ahogy mondtam: drukkolok. Mindennel együtt és mindennek ellenére.