Egy Kaposvár melletti faluból több olvasónk is jelezte, hogy elviselhetetlen félelemben és rettegésben élnek ott az emberek. Az egyik áldozattal beszélgettem, aki kifejezetten kérte, hogy ne áruljam el sem a település, sem pedig az ő nevét, mert attól tart, hogy a rablók meggyilkolják.

A rokkant hölgyet éppen tegnap fosztották ki. Az egyszerűség kedvéért, Irma néninek fogom hívni.

A beszélgetés sírással indult, majd pár perc elteltével az idős hölgy összeszedte magát, és máris saját történetét kezdte mesélni: Korán reggel jött a mozgóárus, gondoltam veszek kenyeret és néhány fontosabb dolgot. Ekkor találkoztam a szomszédommal, aki elmondta, hogy az éjjel ellopták az összes csirkéjét. Megkérdezte, hogy nálam jártak-e betörők. Tudomásom szerint nem, válaszoltam neki, majd visszatértem a házba, és leellenőriztem a szerszámos kamrát.

Újabb zokogás, majd folytatta a történetét…

Észrevettem, hogy a kiskutyám meg sem mozdul. Ekkor már éreztem, hogy valami nem stimmel. A szerszámos kamra ajtaja fel volt feszítve. Mindent elvittek. A megboldogult férjem szerszámait, a három éves kapálógépemet, leszedték a szalagfűrészről a 10 kilogramm súlyú motort. Semmim sem maradt, így már a földet sem fogom tudni megművelni. Azonnal orvost hívtam a kutyushoz, aki nem rég ment el. Azt mondta, hogy nem biztos, hogy az én kis kedvencem túléli a bántalmazást. Lefújták gázspray-vel, megverték.

Ekkor Irma néni kifújja az orrát, majd folytatja...

Egy szomszédos faluban háromezer forintért öltek meg egy idős nénit az idén. A lányomhoz is betörtek, ő is ebben a faluban lakik. Felfeszítették a redőnyt, betörték az ablakot, és minden mozdítható értéket elloptak a haramiák. Családi ékszereket és némi készpénzt. Lassan ott tartunk, hogy nem merünk még az utcára sem kimenni. Ezek a gazemberek kihúzzák a répákat a földből, elviszik az állatainkat, ha pedig valaki észreveszi őket, akkor nem haboznak támadni, akár gyilkolni is. Hová fajult a világ? Én nem akarok politizálni, de Pintér Sándor azt ígérte, két hét alatt rendet tesz! Ehhez képest soha nem látott rettegésben, félelemben élünk.

Mi a helyzet a polgárőrökkel?

Pár éve már nem működnek. Szóltunk a polgármesternek, hogy segítsen újra megszervezni a helyi védelmet, de ő csak annyit mondott: senki se vállalja. Azt nem tudom megmondani, hogy ennek mi az oka, talán a félelem, talán a pénztelenség, de egy biztos: veszélyben az életünk. Öregek vagyunk, mi már nem tudunk védekezni, segítséget sehonnan sem kapunk.

Én a Fideszre szavaztam, mert a 2 hét alatti rendteremtést és a közbiztonság helyreállítását ígéreték, amely egy magamfajta 60 éves rokkantnak - aki védekezni sem tud a rablók ellen - nagyon fontos lett volna. Sajnos az, hogy a társam, az én Morzsi kutyám, aki az egyetlen vigaszt adta nekem a magányomban, hogy még ő is itt haldoklik mellettem, és az, hogy rettegésben kell élnem betegen, kiszolgáltatottan, na, ezt már nem bírom elviselni - búcsúzott el ismét zokogva a rokkant özvegy!

Irma nénit nem tudtam megnyugtatni, búcsúzását viszonoztam, azonban arra kértem, hogy ha szükségét érzi, azonnal hívjon fel, legyen az akár éjjel vagy nappal. Rám számíthat, bár a távolság miatt, nem tudom, mennyire tudok majd hatékonyan segíteni, ha eljön az idő…

AdamRos