A rendszerváltás óta eltelt időszak egyik leggyomorforgatóbb története volt a Kárpát-medencében a marosvásárhelyi pogrom, az 1990-as fekete március.

A Vatra Romaneasca szélsőséges politikai szervezet görgényi román parasztokat heccelt fel, és szállította őket buszokkal Marosvásárhelyre, akik ott a napok óta békésen tüntető magyarokra támadtak. Az etnikai feszültségek szításában a román titkosszolgálat is részes volt. Kész csoda, hogy csak 5 halottja volt a pogromnak, és az abból kifejlődött összecsapásoknak.

A magyarokat készületlenül érte a támadás, a nagyobb tragédiát végül a város körüli cigányok megjelenése akadályozta meg, ők már kiegyenesített kaszákkal, dorongokkal érkeztek a városközpontba, és ekkor terjedt el a máig legendás rigmus: “Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!”. A cigányok egyfelől megakadályozták, hogy a több tucat bedrogozott, részeg románt hozó busz bejusson a városba, másrészt szétkergették a randalírozókat a városban. A rendőrségnek nem volt se híre se hamva.

A romák egyik vezérét Puczi Bélának hívták. Puczi kőműves volt, és, mint azt Joka Daróczi János 10 évvel ezelőtti filmjében is elmondja, egyértelmű volt neki, hogy, mivel együtt éltek, dolgoztak a magyarokkal, segítenek nekik. Puczi egyike volt azon hat embernek, akiket a román bíróság végül bebörtönzött az eset után – három cigány és három magyar kapott börtönbüntetést. A férfi kilenc hónap vizsgálati fogság után másfél évet kapott utcai huliganizmusért, ahogy a Roma Sajtóközpont cikke írja. Egyik társukat annyira megverték a börtönben, hogy szabadulásuk után kisvártatva meghalt.

(romasajtokozpont.hu)