Azt hittem, öreg koromra tekintettel, hogy nincs már olyan dolog, amit ne láttam volna! A napokban egy nagyon fiatalon elhunyt barátomat búcsúztattuk, végakarata szerint a Tisza folyóba szórva hamvait! Fiú gyermeke a szomorú nap reggelén órákig irtotta a parton a gyomokat, lapátolta a homokot, hogy méltó legyen a hely, a szomorú búcsúhoz.

Amikor odaért a 60 fős búcsúzó rokon és barát, azt láttuk, hogy két hölgy éppen ott napozik. Ekkor az elhalt fiatal leánya kérte a hölgyeket - jelezve, hogy itt egy rövid gyászszertartás lenne - tegyék meg, hogy arra a 10 percre odébb mennek.

Egyikük azonnal a ruháját fogva elindult, a másik viszont - barátnője kérése ellenére sem - durcásan kijelentette, hogy o, sehova nem megy!!

Többen kértek kedvesen, határozottan, hogy hagyja már egy rövid időre gyászában magára az odaérkezőket, de nem, ő háborogva ott maradt, napozva hallgatva elcsukló gyermeki beszédet, búcsúzó baráti gondolatokat! A gyászolók az esemény miatt döbbenten, de igen kulturáltan vették ezt tudomásul, nem úgy a hölgy!

Döbbenetes emberi?; viselkedés! Lehet ember ennél mélyebben? Megszólalt azóta a lelkiismerete? Ha igen, akkor tudja, hogy ez a poszt azért született, hogy információja legyen, merre keresse az elnézés kérés helyét!