Rengeteg levelet kap a szerkesztőségünk a rokkantaktól. Megdöbbentő emberi sorsokkal ismerkedhetünk meg folyamatosan, a sorok írói tele vannak elkeseredett panasszal.

A levelek fő témája az embertelen rokkant-törvény következményei és az orvos szakértői felülvizsgálatok körüli kritikák. A betegek maguk sem értik, ha már sokadik alkalommal vettek részt a felülvizsgálatokon az elmúlt években, és mindig rokkantsági állapotot vélelmeztek számukra, miért nem elég, csak állapotrosszabbodás esetén az újabb véleményezés? A gyakorlatban úgy néz ki, hogy minden újabb és újabb komplex felülvizsgálat alkalmával, visszaminősítik a betegeket, lecsipegetnek az össz- szervezeti károsodásuk mértékéből. Ezáltal, minél többször rendelik vissza a betegeket, annál látványosabban fogy el az egészségkárosodás százalékos mértéke, amíg a beteg meg nem gyógyul a „papírforma szerint”. Miközben a betegeket lemeztelenítik, lenullázzák, aközben a felesleges felülvizsgálatokra a szakértőknek, és a jogorvoslati út végig viteléhez a munkaügyi bíróknak, igazságügyi szakértőknek, óriási óradíjakat fizetnek ki milliárdokért. Azonban, ez az „üzletág” még így is jónak mondható, mert a kiszolgáltatott betegeknek, csak kb. 30%-a képes a pernyerésre az óriási kormány apparátussal szemben. Na, és milyen áron? Ezt, a törvénykezők és végrehajtók közül mindenki maga döntse el, a saját lelkiismerete szerint.   

A rokkant özvegyek arról is panaszkodnak a felülvizsgálatokkal kapcsolatban, hogy, ha visszaminősítik őket 50% alá, akkor nem csak az állandó özvegyi nyugdíjukat veszítik el, hanem a saját jogú rokkantellátásukat is, mert 40-49% mértékű össz- szervezeti károsodásnál, már csak 1-3 éves időtartamú rehabilitációs ellátásra lesznek jogosultak, mely egy segélyszerű pénzellátást nyújt számukra. Ezzel, hatalmas anyagi veszteségeket kell lenyelniük. Így, akár 50-100 ezer Ft/hó anyagi veszteségük keletkezik. Az özvegyek visszaminősítése a felülvizsgálatoknál mindennapos jelenség. Arról panaszkodnak, hogy teljesen lenullázzák, ellehetetlenítik őket. Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt megözvegyült rokkantakra ez a sors vár. Sokan vannak olyanok is, akik, ha elveszítik a rokkantságukkal együtt az állandó özvegyi nyugdíjukat is, az elhunyt házastárs haláltól számított 10 év feléledési idő pedig hamarabb letelik, mint amikor az özvegy betöltené a folyton emelkedő öregségi korhatárt, akkor a súlyos beteg özvegy élete hátralévő éveiben már nem lesz jogosult nyugdíjas életkorban sem az özvegyi nyugdíjra. Ez nagyon nagy érvágás egy beteg özvegy számára, hiszen egyedül kell viselnie minden rezsi, stb. költséget. Ezt a segélyszerű pénzellátásból képtelenség megoldani.

Egy ilyen „lenullázott” 58 éves rokkant özvegyasszony, aki banktisztviselőként ledolgozott 30 évet, arról panaszkodott, hogy elvették az özvegyi nyugdíját, és felére csökkentették a saját pénzellátását is, így, a megmaradt 44 ezer Ft/hó összegből képtelen fenntartani a lakást, az élelmet és a gyógyszereket beszerezni. Egy falusi házban él, ahol már a tűzrevaló beszerzése is gondot jelent számára. A szántóföldekről a kukoricatörés után otthagyott selejtes kukoricacsutkákat szedi össze zsákokba, és húzza haza betegen, halálosan kimerülve ettől a kínlódástól.

Hát, ilyen özvegyi rokkantsorsok vannak 2013. évben Európa közepén?

Eközben, a kormány-kommunikáció jólétről és óriási sikerekről számol be Európának és a világnak? Magyarország jobban teljesít címmel!

Egy bátor özvegyasszony, aki csak egy a sok „lenullázott”rokkant özvegy közül, nyílt levelet írt Magyarország Kormányához, a Magyar Szociális Fórumon keresztül hangot adva az elkeseredésének >>>>

Világosan látható, hogy mi történik:

Miközben a felülvizsgálandó rokkantak felét a visszaminősítésekkel anyagilag ellehetetlenítik, annak ellenére sem teljesül az előirányzott költségvetési megtakarítás. Ugyanis, amit a betegeken megtakarítanak tízmilliárdokat az ő lenullázásukkal, az elfolyik a másik oldalon az értelmetlen, és felesleges felülvizsgálatok és jogorvoslatok miatt, mert a szakértői és bírói óradíjakért nagyon sok pénzt kell kifizetni. Közben, óriási rombolás megy végbe erkölcsileg, a betegek alaptalan megbélyegzésével a törvénykezők és végrehajtók részéről! Ennél még az is költségkímélőbb és emberségesebb lenne, ha a felesleges felülvizsgálatok és munkaügyi bírósági perek kiadásait a rokkantaknál hagyná az állam. Hiszen, a rokkantak átlagéletkora a folyton emelkedő öregségi nyugdíjkorhatárt el sem éri, mert mindössze 62.év. A korhatár alatti rokkantak nagy része sosem lesz öregségi nyugdíjas, mert meg sem éri élve, hogy az lehessen. Így, a rokkant özvegyek, sem a saját befizetett járulékaik után, sem az elhunyt házastársuk után nem kapnak szinte semmit.

A fent említettek okán, érthetetlen a kormány népnyúzó és erőt demonstráló rokkantpolitikája, mely már nemcsak a korhatár alatti rokkantakat, hanem a korhatár alatti özvegyeket is  kemény erőpróba elé állítja! Nekik, nemcsak a saját pénzellátásaikat csorbítják,hanem még az özvegyi nyugdíjukat is  elveszik. Szégyen! 

Hírhatár-MSZF