György Péter 1954-ben született. Kutatási területe a 20–21. századi magyar művészettörténet – különös tekintettel az avantgárdra –, a kortárs művészet elmélete és gyakorlata, illetve az új média kulturális összefüggései voltak.

 

Magyar-történelem-esztétika szakon végzett az ELTE-n. Szakdolgozata a magyar avantgarde történetének egy részét dolgozta fel, ezt a témát érintette később disszertációja is. Első monográfiájának témája az Európai Iskola, amelyet Pataki Gáborral közösen adott ki. Megjelentek művei a kortárs amerikai, európai és magyar avantgarde mozgalmakról. 

 

1989 után részt vett az ELTE BTK média szak alapításában, illetve tanított a New York-i New School for Social Researchben. Nemzetközi konferenciák rendszeres résztvevője volt. DSc dolgozata a múzeumelmélet filozófiai kérdéseivel foglalkozott, 2005 óta az MTA doktora, 2006-ban habilitált az ELTE-n (filozófiai tudományok). Az elmúlt években több tanulmányt és könyvet írt múzeumokkal kapcsolatban, műveinek egy része idegen nyelven is megjelent. 2016 tavaszán látott napvilágot Az ismeretlen nyelv – A hatalom színrevitele című kötete – emlékezett meg munkásságáról a papageno.hu.

 

Az elmúlt évtizedek során folyamatosan részt vett a média és kommunikáció szakok magyar felsőoktatási kurrikulumának kidolgozásában, illetve a kurrikulumok adaptálásában, a BA/MA/PhD rendszerbe való beillesztésében. Ennek a folyamatnak részeként jött létre a Filozófia Doktori iskolán belül a Film-, média-, és kultúraelméleti doktori program, melynek a kezdtetek óta a vezetője volt.

 

Részt vett konferenciákon a New York Universityn, Manchesterben, Londonban, Dortmundban, Edinburghben, Koppenhágában, Párizsban, Moszkvában, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Ljubljanaban, Koperben és Pozsonyban – olvasható a cikkben.

 

Számos könyve jelent meg, köztük Az Európai Iskola, A Média és a Művészet találkozása a boncasztalon és A Kalinyingrád-paradigma, valamint több szépirodalmi művet is jegyzett: az Apám helyett az apja, a Lépcsőházi katarzis az anyja történetét dolgozta fel. 

 

Több száz kritikája jelent meg különböző napi, heti- és havilapokban, rendszeresen publikált az Élet és Irodalomban.