Már régen el akarta mondani nekem, hogy mennyire sajnálja azt, amiben benne volt, de higgyem el, nem tehetett mást. Tudja ő, nagyon is tudja, mert belülről látta, hogy ezek tönkre tették az országot. A saját pecsenyéjüket sütögették, teletömték a zsebeiket, jóllakatták a csókosaikat.

Ne gondoljam, hogy ő ezt nem látta. Tudja jól, és zavarta is, higgyem el.

Belülről ismeri a dolgokat. Mert, ne feledjem, jutott neki is a jóból. És most el szeretné mondani, hogy mennyire szenvedett, amiért rossz ügyet szolgált. Most még nem a nyilvánosság előtt mondja el, de bennem bízik, mert valamikor közeli ismerősök voltunk. Kollégák, ha úgy tetszik.

Ezért reméli, hogy én megértem, és elhiszem, hogy mennyire sajnálja. De tényleg nem tehetett mást, élni akart. Család, gyerekek, a házon hitel. 

De most nem erről akar velem beszélni, hanem arról, hogy neki mennyire rossz. Nekem könnyű, mondja, mert mindig azt írtam, amit gondolok, de ő ezt nem tehette meg. A fenti okok miatt például, amelyeket az előbb említett.

Ezért szeretné, ha megérteném, és meg tudnék neki bocsátani. Mert ő, lássam be, nem bűnös volt, hanem áldozat. Ha ő nem hazudik, hazudik helyette más. Kevésbé cizelláltan, árnyaltan.

Mások nála sokkal otrombábban hazudtak volna.

Mert, ezt azért ismerjem el, ő tehetséges. Csak olyan világ volt, hogy a tehetség néha rossz célt szolgál. Ha tudnám, mennyi álmatlan éjszakája volt emiatt. Kérdezzem meg a feleségét, hogyan forgolódott az ágyában éjszakánként!

Rémálmai voltak. Otthagyta volna ezeket, akiket szolgált, de nem tehette. Már túlságosan benne volt. És kinek segített volna azzal, ha látványosan feláll? A dolgokon nem változtatott volna semmit.

Ezért kell őt megértenem. És megbocsátanom azért, amit tett. Ezért várja, hogy most mondjak valamit. Hogy mi erről a véleményem. Mert amit én mondok, az neki számít. Együtt kezdtünk annak idején, és ő nem felejtette el, mennyire szeretett velem dolgozni.

Segítsek neki, mert bajban van: sehogyan sem jön ki a lelkiismeretével. Ugye, megteszem?  Mondjak már valamit, mert nagyon bántja, hogy nem mondok semmit. Ellenségességet érez a hallgatásom mögött, meg nem értést. Mondjak valamit, amivel igazolom, hogy nem tehetett másként.

Jó, akkor mondok valamit. Menjetek az anyátokba! Te, és az összes haszonleső haverod. Húzzatok el a jó édes anyátokba! Mind, egytől egyig.

(Föld S Péter blog)