Előzmények: A Mi Időnk – forradalmi hírportál beszámolt a Magyarország a Magyar Egészségügyért szervezete 2016. január 12-i komlói lakossági fórumáról, Sándor Mária és a Jobbik? címmel, melyből megtudtam, hogy mivel az Európai Baloldal elkötelezett az egészségügy rendbetétele iránt, a pécsi és baranyai elnökségi tagjaink egy csoportja magánemberként / érdeklődőként meglátogatta a fórumot. Köztük volt A MI IDŐNK portál tudósítója is. Hogy ő ki, nem tudom, neve nem szerepelt írása alatt, fölött se. (Lapunk az alábbiakban számolt be az esetről – a szerk.)

Mint azt a beszámolóból közzétette: „a rendezvényt egy jobbikos kitűzőt viselő politikus nyitotta meg, aki bemutatta Sándor Máriát, majd Lukács Lászlót, a Jobbik egészségpolitikai szakemberét, majd Rig Lajos, jobbikos képviselőt… A többi résztvevő nevét nem vártuk meg, mert embereink ekkor felálltak, és demonstratívan azonnal elhagyták a termet.

A rendezvény szórólapján és internetes hirdetésén egy szóval nem jelezték, hogy legalább 3 jobbikos prominens lesz szerves része a fórumnak, így többen joggal érezték magukat átverve. Az Európai Baloldal tagjait még néhány más ember is követte.”

(Némi élccel jegyzem meg: így jutott hely azoknak is, akik kiszorultak a folyosóra.)

Még két kis bekezdést idézek:

„Szögezzük le, hogy a Jobbiknak semmi, de semmi köze nincs az egészségügy rendbetételéhez, az emberek egészségének tiszteletéhez és ahhoz az alapvető emberséghez, amely ahhoz kell, hogy valaki felelősen gondolkozzon embertársai egészségéről, betegségéről, illetve az egész társadalom és rendszer kórságairól.”

„Tragédia, hogy az egészségügyben megindult elégedetlenségi hullámra egy kis csoport most ráülteti hazánk legembertelenebb politikai pártját, a Jobbikot! Természetesen egyetértünk az egészségügyi dolgozók követeléseivel, sőt Sándor Mária követeléseivel is, azonban a komlói szereplés megkérdőjelezi, hogy a cél valóban a magyar egészségügy rendbetétele, és nem pedig az, hogy az elégedetlenségi hullámot egy politikai párt opportunista módon meglovagolja.”

Elmondom: a teremben EMBEREK ültek és álltak. Egyik arcára sem volt ráírva, hogy a Jobbik szimpatizánsa volna, egyikük sem látszott olyannak, aki felelőtlenül gondolkodna embertársai egészségéről, betegségéről, illetve az egész társadalom és rendszer kórságairól. Ahogy Sándor Mária beköszöntője után a rendezvény vendégeként mondtam: közös jellemzőnk itt a teremben, hogy vagy voltunk már betegek, vagy azok vagyunk, vagy azok leszünk. Amit Mária képvisel, nem csupán az ápolókról, az orvosokról és a kórházak technikai személyzetéről szól, hanem rólunk, mindazokról, akik egybegyűltünk.

Az írás szerzője, társaival együtt kivonult, én ebből semmit nem vettem észre. Nem akarom őket bántani, végtére is karakán kiállás (kivonulás) lehetett (volt), de egy valami miatt mégis csak mondanom kell: Magyarország és a magyarság legrosszabb jellemzője, hogy senki nem kíváncsi a másik véleményére, gondolatára. Igaz, a Jobbik néhányszor megmutatta már foga fehérjét (azóta a sárgáját, a barnáját is…), mint ahogy meg is írta a szerző. A helyükben Mária és kis csapata miatt mégis maradtam volna, és akár az alkalmat is megragadtam volna, hogy ott ülnek Rig Lajosék, és szembesítettem volna őket mindazokkal, amiket ebben a beszámolóban olvashattam, de hát ez ízlés kérdése, a kivonulók nem így döntöttek. Attól, hogy ott maradnak, még nem kellett volna szeretniük sem a Jobbikot, sem Rig Lajost, de még csak a jobbikos kitűzős politikust se.

Én se gondoltam, hogy Máriáék segítőjeként, támogatójaként megváltoztatom a Jobbikkal kapcsolatos és a Jobbikról alkotott nézeteimet, valójában azt sem tudtam, hogy a Jobbik szervezte meg ezt a fórumot, én Mária invitálásra ugrottam át Komlóra, 15 percre, mert 6-ra újra Pécsett kellett lennem, teniszpartim volt, az én egészségemért! Akkor tudtam meg, hogy a Jobbik hozta össze a fórumot, amikor Mária megszólalt, de egy percig sem gondoltam arra, hogy na, innen most el kéne húzni, mert a terem tele volt „magyar” emberekkel (ezt szeretik mostanság kiemelni), és ez fölülírja azt, hogy melyik párt hívta őket meg. Amikor érkezésemkor gyorsan bemutattak pár embert, köztük Rig Lajost, lehet, szégyen, de nem tudtam, hogy ő Rig Lajos. Ha tudtam volna, akkor is kezet fogok vele, mert társaságba érkezve így normális és magától értetődő. Amúgy sem gondolom, hogy egy lakossági fórum a legalkalmasabb hely arra, hogy kést fenve essünk egymásnak, de akár ez is kijöhetett volna belőle, ha az Európai Baloldal emberei és MI IDŐNK portál tudósítója is ott marad.

Még valami: Mária volt már más pártok lakossági fórumán is, és ez így van rendjén, ha egyáltalán rendjén való, hogy pártok szervezzenek fórumokat. Persze, akkoriban azok miatt is kapott rendesen, úgy vélem, igazságtalanul. Mondjon nekem valaki egy népművelőt, aki a Fideszes városvezetés tiltása ellenére meg merné hívni Sándor Máriát a település művelődési házába, és embereket merne toborozni egy ilyen rendezvényre. Olyanra, ahol a Fidesz által kicsinálni kívánt ápolónő a fő vendég. Népművelőből sincs annyi, mint régen, meg is látszik a népen, de ez már egy másik lakossági fórum témája lehetne. Nem mellesleg, eszi, nem eszi, ma a második legerősebb politikai alakulat a Jobbik, és erről bőven tehet úgy a baloldalinak mondott ellenzék, mint akár az Európai Baloldal közössége. Lehet fanyalogni, lehet orrot befogni, bűzt kiáltani és áztatni, attól ez még így van, akkor is, ha sokan nem tapsolnak ennek, velem együtt.

A beszámoló többi, a Jobbikot okkal-joggal minősítő és kritizáló tételeihez azért nem fűzök kommentárt, mert a szerző szíve joga, sőt: kötelessége mindezt közzé tenni. Azt az egyet mégis kimondom, attól sem neki, sem másnak nem kell tartania, hogy Sándor Mária a Jobbik „embere”. Ő „Az év embere”. Talán nem véletlen. És még egy, ha tetszik, Mária „védelmében”: ő nem profi, azaz sunyi, fondorlatos politikus, csupán egy ápolónő, aki nem bújja a honlapokat, a Jobbikét, és Rig Lajosét sem, munkája mellett takarít, és amikor nem ápol, és nem takarít, akkor országot jár, fáradságát legyőzve. Ki van téve annak, hogy vékony jégre megy, hogy lékre fut, de szándékai tisztességesek, tevékenysége és egyenes beszédei őszinték és reményt keltőek. Bántást és oktalan ítélkezést kerülnék vele kapcsolatban.

A végére hagytam, amit a szerző is: „Szintén elkeserítő, hogy a hazai politikában járatos Nagy Bandó András is asszisztált ehhez a förmedvényhez. Ő korábban Orfű polgármestere is volt az LMP támogatásával, és egyáltalán nem szélsőjobboldali elkötelezettségéről híres.”

Tévedések vígjátéka: 1989-ben Orfű és egyben Magyarország első megválasztott polgármestere voltam, és maradtam 10 hónapig, aztán lemondtam, túlmelóztam magam, sok volt, közben elhalt az előadóművészi pályám. Független jelölt voltam, akkor még nem létezett LMP. Az LMP-t a 2014-es választásokon segítettem, mert az egyetlen olyan hiteles és normális pártnak láttam, s látom ma is, mely valóban középen maradt, távol a szélsőségektől, és akár én, egyaránt üt jobbra is, balra is, ezen fölül pedig, hozzám hasonlóan mindig mondja a magáét a gazságokról, a hazugságokról és a hatalom eszement döntéseiről, megnyilvánulásairól. Úgy gondoltam, ott kell lenniük a parlamentben, és jó is, hogy ott vannak. Nem volt politikusi ambícióm akkor sem, amikor 2014-ben az LMP támogatásával (de inkább támogatásom jeléül az LMP-nek) Lázár egyik kihívója voltam Hódmezővásárhelyen, egyszerűen föl akartam hívni a választók figyelmét arra, hogy van más, van LMP is. Mindezt csak a pontosság és a tények miatt.

A beszámoló így ér véget:

„A hazai egészségügy rendbetétele nem a szélsőjobboldali ideológiák, hanem olyan emberi értékek mentén megvalósítható, mint a szolidaritás, az elesettek iránti elkötelezettség, az embertársaink iránti szeretet.

Nagyon sajnáljuk! Ennél többet érdemlünk!”

Többet kaptak volna, tőlem biztosan. Kár, hogy nem értek vissza a beszédem kezdetére. Hallhatták volna, amit elmondtam, többek közt: hogy ha csak 100 ember fér bele a várólistán az időben végrehajtott műtétek sorába, akkor a 101-ediktől kezdve potenciális halálraítélt minden várólistán szereplő honfitársunk. És ez nagyobb baj, mint az, hogy a fórumot a Jobbik szervezte.

(Kép: Sándor Mária fb-oldala)