A becsengetett SZOCHO-d, a TB-d, az ügyes kis SZJA-d. Ott fut az apád 6 éves várólistás csípőműtétje, az anyád kemoterápiája, a gyereked csótányos kórházi húslevese. Ott szaladnak az EU-ból lefejt milliárdok, amikből pont nem lett Wass Albertes szökőkút, meg az Orbán-család x+1-edik tagjának százmilliós, csiricsáré autója.

Ott fut a Tiborcz, aki egy normális országban egy Fornettinek lenne a vezető menedzsere legföljebb valamelyik bájos aluljáróban, meg a Ráhel, aki tehetséges és bonyolult, azért áll a lábunkon.

Ott galoppozik 15 ellopott év, a Cili meg a Kata milliárdjai, a Tóniék milliós fogpiszkálói, ott kocog a nemzet analfabéta bölcse, a Lőrinc. Ott fut egy szétrohadó ország, ahol a nettó lerohadást és szétlopást nevezzük nemzeti vállalkozói rétegnek és a 0,1 %-os gazdasági növekedést sikernek.

Ott lohol Európa legcsóróbb országa.

Ott fut az emberarcú putyinizmus, a kereszténység mögé bújó kisstílű maffia, ott szaladnak a mi pénzünkön élősködő seggmanók, a feltűnően jóképű Ádám n+1 luxuslakása. Ott szaladnak a félhalott magyar demokrácia maradékai, a kisurasági kiskastély kiskertjében, ahol annyira szarnak rá, mi van, hogy a zebrák mellé hoztak bölényt és antilopot is.

Ott szalad a Ramszesz, az albínó pandaszarból és nemzeti érzésből épített kicsi palotában, fut nagyon, nehogy valaki föl merjen neki egyszer tenni egy valódi kérdést. Ott szaladunk mind, a kis, pisafoltos, lényegtelen életünkkel. Mögöttünk quadon ülve egy megtermett, egyenruhás barom, aki 7szer annyit keres, mint egy egyetemi tanár, tartja a rendet nagyon, két kézzel.

Nézd, milyen szép, hogy futunk.

Simon Márton