Időről időre valamennyien kerülhetünk olyan helyzetbe, amelyben akadályoztatva vagyunk, valamilyen veszteség ér bennünket, sorsunk egy időben több életterületen is próbatétel elé állít. Valahogy majd csak túl leszünk rajta - biztatjuk magunkat. Hát igen – csak az nem mindegy mi módon.

Nem csoda, ha mire kikeveredünk a viharból, hetekbe-hónapokba is beletelhet, hogy elérjük  a szokásos formánkat. Pedig ennek nem kéne így lennie. James R. Loehr amerikai pszichológus ( a Lelki állóképesség című, magyarul is olvasható könyv egyik szerzője) szerint még a legnagyobb zűrök közepette is feltornászhatjuk magunkat a mélypontról.

Loehr szerint négy féle energiaállapotban morzsolgatjuk napjainkat. Passzív pozitívban ejtőzünk, amikor szépen süt a Nap, probléma mentesen tengünk lengünk, a világot pedig kifejezetten szeretetre méltó helynek találjuk, bár nem is teszünk túl sokat az emberiségért. Igazi formánkat azonban aktív pozitívban érjük el. Ilyenkor csupa jót vonzunk magunkhoz: ég a kezünk alatt a munka, szokatlanul hatékonyak és kreatívak vagyunk, megismerkedünk életünk nagy szerelmével, Nobel díjra jelölnek bennünket, vagy legalábbis sikerül kihúznunk a vizsgán azt az egyetlenegy tételt amit véletlenül megtanultunk. Passzív negatív formánk leginkább a három napos esős időre emlékeztet. Csendes apátiába merülve utáljuk az egészet, nem tudunk mit kezdeni sem magunkkal sem másokkal, és vészesen közeledünk ahhoz az állapothoz, amikor mindent egyformán rossznak találunk. Igazán lepadlóznunk viszont csak aktív negatív állapotban sikerül majd. Ilyenkor ahova lépünk, szörny terem, vagy magunk válunk azzá. A legendás pechsorozatok, nagy összeveszések, jóvátehetetlen malőrök ennek a szintnek az ismertetőjegyei.

A közönséges halandó látszólag kiszolgáltatottan és véletlenszerűen sodródik e négy energiaszint között. Mások, pl. hivatásos sportolók, menedzserek megtanulnak „csatornát váltani”. Ha nincsenek is mindig aktív pozitívban, hiszen ilyen bravúrokra még ők sem képesek, legalább azt sikerül elérniük, hogy még a legstresszesebb időszakokban se kerüljenek túl hosszú időre az alacsonyabb szintekre. Vagy, ha már ott vannak, mielőbb feltornázhassák magukat.

Amennyiben  tudatosságunkat más életterületeinkre, tevékenységeinkre is kiterjesztjük, megtanuljuk  beazonosítani, épp melyik energiaállapotban tartózkodunk. Idővel már nem is kell kivárnunk míg nyakig merülünk valamelyik nem- szeretemben. Ezek közeledtét már apró jelekből is megérezzük és ideje korán munkálkodni kezdhetünk a szintváltáson. Az alábbi módszerek ebben segíthetnek.

Folytatjuk!

Kiss Kati

http://asztropressz.wordpress.com/