2013–ban nem a tisztességes embereké az ország, nem azoké, akik nap mint nap munkába indulnak, nevetséges fizetésekért gürcölnek, hiteleket nyögnek, rezsire és a mindennapi vacsorákra kuporgatnak és küszködve boldogulnak - fogalmazza meg a magyar helyzetet egy blogger.
A democrat.blog szerzője a 2010 óta eltelt időszakot jellemzi írásában. Véleménye szerint hazánk az előző választások óta a dél-amerikai országok útjára lépett, menthetetlenül banánköztársaság lettünk:
"Az ország 2010 –ben vitathatatlanul a Dél-Amerikára és a harmadik világ országaira jellemző, legrosszabb fajta kapitalizmus útjára lépett, melyben a legigazságtalanabb törvények diktálnak, és amelyben a 90% számára csak a legfelső kaszt dogmatizmusa marad, afféle szellemi táplálék, mely kárpótolja őket a folyamatos nyomorért."
A szerző pontosan megfogalmazza a hatalomra jutott „mélykeresztény-mélykonzervatív-mélymagyar,” „newkurucos” ideológiákat és beszédpaneleket, amelyekkel – úgy vélik - minden ellenvéleményre választ lehet adni, hiszen előszeretettel operálnak vélt vagy valós sérelmeik felemlegetésével:
„Ez a szellemi táplálék részint a keresztény – nemzeti – konzervativizmus (melyben együtt élhetjük át magyarságunk felemelő katarzisát, miközben közösen szidhatjuk a szemét nyugatot, dicsőítve múltunkat, és visszakövetelve a Trianon előtti országunkat), másrészt a mocskos baloldal egyetemleges és felemelő csoportos gyűlölete, harmadrészt pedig a felülről jövő aktuális „ajándékok” élvezete, mint például a foci stadionok, nemzeti létesítmények és slágertémák (zsidók, cigányok, komcsik, liberálisok elítélése, hazaárulózása)! Itt tartunk! De alapvetően nem is ez a legrosszabb, hanem az, hogy a többség mindezt nem is veszi észre. Vagy elfogadja fenntartás nélkül, vagy alkalmazkodik hozzá, és túlélése érdekében azonosul vele”.
A szerző arra is kitér, hogy ma Magyarországon a szegénység, a nyomor riasztó méreteket ölt, és a szociális olló szárainak ilyen mértékű szétnyílása rendkívül veszélyes tendenciákat hordoz magában, hiszen a két pólus között hatalmas társadalmi feszültségeket szülhet ez a fajta különbség:
"2013 –ban összesen 4,6 millió ember él létminimum alatt. Az ország végzetesen kettészakadni látszik: a legjobb helyzetben levő egymillió ember több pénzből él, mint az alsó négy jövedelmi tizedben lévő négymillió ember összesen. (Tegyük hozzá: statisztikai szempontok alapján a szegények közé azokat kell sorolni, akik az átlagjövedelem hatvan százalékánál kevesebből élnek.). A nettó átlagkereset hazánkban 144 ezer, ennek a hatvan százaléka 86 400 forint. A nettó minimálbér viszont nem éri el ezt az értéket – hiszen csak 64 190 forint (bruttó 98 000) tehát ez azt jelenti, ha valaki 2012-ben egyedül élt, és minimálbért keresett, akkor 25 százalékkal a szegénységi szint alatt élt. Egészítsük ki a dolgot azzal, hogy bár a nemzeti átlagkereset 144 ezer Ft, a mediánjövedelem (vagyis a leggyakoribb kereseti összeg) mégis csak 110 ezer Ft –ot tesz ki! Ez a különbség úgy jön ki, hogy a felső jövedelmi tizedben élők keresete sokszorosan kompenzálja a többség jövedelmét. Egyértelműen megindult az alsó középosztály lecsúszása."
A blogbejegyzés pontos számadatokkal is alátámasztja állításait, amelyek szerint az ország a szakadék felé vágtat:
"A nélkülözők aránya 2007-hez viszonyítva 2012-re 3,8 százalékról 8 százalékra ugrott, a hónapról hónapra megélhetési gondokkal küzdők aránya 18 százalékról 26 százalékra nőtt. A szegénységi ráta a fiataloknál a legmagasabb: 26 százalék. A háztartások 80 százalékának nincs annyi tartaléka, hogy egy váratlan nagyobb, százezer forintos kiadást állni tudjon. Ez az érték 2007-ben még nem érte el a 60 százalékot."
Zárásként ugyanakkor megemlíti azt is, hogy a kormányváltó-hangulat hiánya valahol érthető: az emberek már képtelenek elhinni, hogy az ellenzékkel jobb lehet. Fásultság és beletörődés jellemzi az ország lakosságát, hiszen a legtöbben már képtelenek a távolabbi jövőre gondolni. Számukra a jövő a következő nap, mert mindig azt kell túlélni.
-naan-
