Ismét egy olvasói levél landolt nálunk, ezúttal egy 43 éves, 3 gyermekes nő írta meg kálváriáját.

Mint azt már többször felidéztük, a 2012. januárjától hatályos új rokkant-törvény és az új komplex minősítő rendszer átalakítását bírálta az állampolgári jogok biztosa, aki az Alkotmánybírósághoz fordult és egy állásfoglalást is eljuttatott az Emberi Erőforrások Minisztériumához, melyben feltárta az átalakított ellátórendszer ellentmondásait.

A korhatár alatti rokkantak azonban hiába szeretnék, hogy számukra kedvező módosítás szülessen, úgy látszik, hogy a kormány következetesen végig viszi az ellátórendszer reformját. Komoly problémát okoz az, hogy a gyes, gyet, ápolási díj időszaka nem számít be a biztosítási időbe, mert ez által egy nő, ha megrokkan, nem lesz jogosult pénzellátásra.

Olvasónk is emiatt fordult hozzánk:

Tisztelt Szerkesztőség!

 

 A sorsommal 43 évesen, 3 gyermeket egyedül nevelve kellett szembesülnöm, amikor megrokkantam. Azt írták nekem az NRSZH új komplex minősítésem után, hogy C2-es kategóriás rokkant vagyok, de pénzellátásra nem vagyok jogosult a biztosítási idők hiánya miatt. Nem értettem, hogy miért nem kapok pénzt, ha a megrokkanásom előtt ápolóként dolgoztam, még a gyermekeim születése előtt. Utána gyesen voltam. A 2004. évben született harmadik gyermekem tartósan beteg volt, ezért hosszabb ideje gyesen voltam vele. A gyermekeim már rég ezen a világon voltak, amikor 2012. január 1-től hatályba lépett az új rokkant-törvény. Joggal érezhetem azt, hogy utólag vették el a döntés jogát tőlem, hogy annak idején másként határoztam volna, hogy szüljek-e egyáltalán 3 gyermeket? A gyes ideje nyugdíjhoz beszámító idő, de a rokkantsághoz nem.  

 

Az önkormányzat szociális osztályához fordultam. A szociális törvény szerint, a 3 gyermek családi pótléka és a gyermektartások összege 82 ezer forint, én pedig mindössze havi 6.775,- Ft/hó szociális segély kiegészítésre vagyok jogosult. Nézegettem a megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló törvényt is, hogy a rokkantsági C2-es kategória szerint 58.800,- Ft/hó ellátásra lennék jogosult, ha meglenne a biztosítási időm. Az ombudsmanhoz fordultam, akitől azt a választ kaptam, hogy a jogszabályok ellen nincs mit tenni, nem tud segíteni. Felsorolt 4 karitatív szervezetet ahonnan adományt kérhetnék a rászorultságom miatt. Fogyatékossági támogatás igénylésével is próbálkoztam, mivel súlyos mozgásproblémáktól szenvedek. Hónapok óta nem válaszolnak, ezért megint az ombudsmanhoz fordultam.

 

Az ombudsmani válaszlevelekből csupán pár gondolatot idéznék, amiből világosan kitűnik, számomra nincs lehetőségem jogorvoslatra:

 

„A szociális és családügyért felelős államtitkárnak az ügykörben adott korábbi tájékoztatása szerint a tárca méltányosság gyakorlására vonatkozó jogszabályi módosítást nem tervez. Mindezek alapján jelen pillanatban nem látom kellően indokoltnak pusztán a szabályozással összefüggésben vizsgálati indítvány, vagy jogalkotási javaslat benyújtását az Alkotmánybírósághoz. Sajnálom, hogy a tájékoztatáson túl nem segíthettem. Természetesen a jövőben is a rendelkezésére állok minden olyan ügyben, amelynek vizsgálata az Ajbt. feljogosít, de kérem, fogadja belátással, hogy ugyanebben a tárgyban esetlegesen benyújtandó ismételt kérelmeit a jövőben sem áll módomban kivizsgálni”.

 

 

Nagyon elszomorodtam, hogy nem várható a jövőben törvény-módosítás a rokkant ellátórendszerben. Próbáltam megfejteni, miért nem tud segíteni nekem az ombudsman?

 

Olvastam róla, hogy az ombudsman hatáskörénél fogva kezdeményezheti a jogszabályok alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát az Alkotmánybíróságnál. Az Alaptörvényt is átolvastam, melyben meglepő dolgokat találtam a rokkantak, az anyák, a nők, és a gyermekek védelméről, meg a család kötelezettség, - és felelősségvállalásáról, de arról is, hogy az állam mire törekszik.

 

 

Mindhárom gyermekem még tanuló. A legnagyobb viszont már 18 éves, jövőre érettségizik. A másik két gyermekem 10 és 14 éves. Az Alaptörvény szerint Magyarország arra törekszik, hogy nekem szociális biztonságot nyújtson. Ez forintosítva esetemben 6.775,- Ft/hó segély összeget jelent, amire jogosult vagyok. Ebből az összegből kellene gondoskodnom a még 2 kiskorú gyermekemről. Viszont, énrólam meg a 18. életévét betöltött lányomnak kellene gondoskodnia, mert ő már nagykorú, igaz, még tanul. Ezek szerint tartsuk el egymást a családon belül úgy, ahogy tudjuk. A szociális törvény szerint járó pénzekből éhen lehet halni. Mindenki, mindenkit tartson el az állami gondoskodás helyett? A családok a „halált osztó” törvények árnyékában éljenek? A gyermekeim életem végéig kötelesek engem megrokkantan eltartani? Ezzel, az ő életük is ezzel tönkre lesz téve, én meg a méltatlan emberi sorsomba pusztulok bele. Az én történetem hűen tükrözi, hogy a 22-es csapdájába, zsákutcába terelték a rokkantakat.  

 

A napokban megjelent sajtóhírek szerint, a 2013. évi létminimum 87.510,- Ft/fő/ hó hazánkban, de hol vannak ehhez képest a szegény családok szociális ellátásai? Az állam havi 6.775,- Ft/hó segélyt ad nekem. Naponta 225,- Ft jut, mindenre. Egy rab ellátására napi 9 ezer Ft/fő/nap összeget juttat az állam. Az ombudsman hivatalból vizsgálja, hogy megfelelő ellátást kapnak-e egy rabok? Nekem annyi jogom sincs 3 gyermekes anyaként rokkantan, mint egy köztörvényes bűnözőnek? Az én ellátásommal, a rokkantak ellátásával kapcsolatban az ombudsman sajnálattal közli, a jogszabályokra való hivatkozással, hogy nem tud segíteni? Hová fordulhatnék, ha már az ombudsman se tud segíteni? Nagyon szomorú, hogy ilyen az országban kell élnem, ahol csak az éhenhaláshoz van jogom.  

 

 

Horváth Andrea