A Munkástanácsokat Rácz Sándor, az egyetemistákat Mécs Imre, Király Béla a katonákat, apu a Nagy Imre-per résztvevőit, Zimányi Tibor pedig, azt hiszem, a forradalom jobboldali áldozatait képviselte. Csurka István javaslatára döntött úgy a TIB, hogy a fiatalok nevében, az akkor már megalakult Fidesz egyik vezetője mondjon beszédet, így került a képbe Orbán Viktor.

Amikor apu (Vásárhelyi Miklós) az előkészületek során, a Hősök terét bejárva, megmutatta a temetés biztonságáért felelős katonai titkosszolgálat vezetőjének a beszédmondók névsorát, a férfi rábökött Orbán Viktor nevére, és csak ennyit mondott: „ez is nekünk dolgozott”.

Apu azt gondolta, hogy csak hírbe akarja hozni Orbánt, és elengedte a füle mellett a megjegyzést, rajtunk kívül senkinek nem beszélt róla. De nekünk is inkább afféle nonszenszként mesélte, nem tudta elképzelni, hogy egy ilyen fiatal, radikálisan rendszerellenes fiatalember együttműködött volna a diktatúra titkosszolgálatával.

(Részlet Vásárhelyi Mária az „Akik elhitték a XX. századot" című az Open Books kiadó gondozásában megjelent családregényéből.)