Mint olvasható és látható, a Miniszterelnökség székházának egyik sarokrészén gondos és szorgos kezek egy fülkét alakítottak ki, s abba Szent Mihály arkangyal szobra került, amint a sárkány képében megjelenő gonoszt legyőzi.

Mihály arkangyal – s ez mind köztudott – a legmagasabb mennyei fejedelmek egyike (Dániel 10,13), a sátán, ill. a sárkány legyőzője (Jelenések 12,7 skk), a mennyei seregek főparancsnoka, a Mennyország alkirálya, aki Isten mellett küzd, s legyőzi a gonosz erőket, így Lucifert, a legfőbb Rosszat, akit eltapos („Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköket és a sárkányt” – Zsolt 91,13), lándzsájával átszúr, majd letaszít a Földre. Nevének jelentése héberül: מִיכָאֵל – miká’él, latinul: Quis ut Deus – ki olyan, mint Isten?

Hát ő maga. Mert most eljőve a pillanat, amikor önmagát szoborba önteté.

Történelmi pillanat mindez, váratlan, de talán mégsem.

Akkor hát elmesélek egy kedves történetet.

Egy 2005 decemberi, adventi találkozón Balog Zoltán református lelkész, a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója és Balás Béla kaposvári püspök jelenlétében a 2006-os választásokra készülő Orbán Viktor saját hitéről beszélt, illetve a politika és a hit viszonyáról. Ekkor hangzott el politikai crédója: „nekem az országot kell építenem, kis o-val, az országot – ami a magyar nemzet e világi országa –, és nagy O-val is, az országot, Isten országát, és ez a magasabb rendű célja és értelme annak, amit teszek. Mindenfajta politikai kalkuláción túli, a fölött álló, magasabb rendű értelem. És egyre inkább érzem, hogy erőt ad, hogy ennek a szolgálatába állhattam, és ennek a szolgálatának szentelhettem magamat.”

De amit most igazából idéznünk kell, az a beszélgetés legelejének esszenciális felütése. Balog ezzel a kérdéssel kezdte a beszélgetést: „Milyen személyes utat jártál be a hit világában?” Erre Orbán az alábbiakat válaszolta: „Keresztény családba születtem – mondta Orbán Viktor –, rendes nevem is van, nemcsak az, amit önök ismernek, ez az alázatot nélkülöző Viktor. Megkereszteltek, fölvettek e keresztény közösségbe, elsősorban a nagyszüleim ragaszkodásának eredményeképpen. A keresztlevelemben a Mihály név is szerepel. Ez nem olyan rossz kombináció, ha belegondolok.” Amire Balog Zoltán, a kiválasztottnak szóló áhitat elcsukló hangján, idvezült mosollyal az ajkán, mintegy rásegítve, hogy az agyalágyult is értse, közbeszólt: „Győztes Mihály arkangyalra gondolsz…”

Feleim, örvendjetek hát, mert íme, mostantól ott áll jó Budában Orbán szobra, visszafogottan még, nem pöffeszkedve, saját munkahelyének e célra kialakított ülőfülkéjében, Viktor Mihály, Győztes Mihály minden Gonoszt megsemmisítő, egész alakos bronz szobra, kezében Mihály mennyei pajzsa, nagy O-val, egyenest Isten Országából, rajta kis o-val Magyarország államcímerével.

Nem kétséges, Orbán is szerény: engedte önnön testi mivoltának börtönébe költözni Mihály arkangyalt.