Pedig Orbánt le lehet váltani. Elég, ha az ellenzék egyetlen kérdésben egységes és következetes. Ez a következő: Orbánból végérvényesen elég.

Ez nem sok. De ha ebben az egyetlen célban sem tudunk egyetérteni, akkor nincs miről álmodni.

A valóság könyörtelen: aki szétforgácsolja az ellenzéki erőt, az Orbánt tartja hatalomban. Aki most, ebben a kritikus helyzetben kikezdi az egységet, alternatív ideákat dédelget, a saját zászlaját akarja magasra húzni, vagy a Tisza jelöltjeivel szemben állít jelöltet — az a Fidesznek dolgozik. Az elárulja az egész ellenzéket. Akkor is, ha közben szabadságról, baloldalról, sokszínűségről vagy demokráciáról beszél.

Egységes fellépésre van szükség, és ez reális elvárás. Láttunk már ilyet. 1989-ben a Szolidaritás mozgalomban rengeteg vita volt, de egy dologban mindenki egyetértett: elég volt a kommunista uralomból. Ennyi. Az ebben való hit olyan erős és egységes volt, hogy a rendszer végül meghajolt.

Ugyanebben az évben Prágában a bársonyos forradalom is megmutatta: ha egy társadalom egyetlen célban egységes, nincs az a hatalom, ami meg tudná állítani.

Kedves ellenzéki szavazók, ha a pártotok vezetői ezt az egyszerű dolgot nem értik, akkor nem titeket képviselnek. Akkor egyszerűen pénzt és pozíciót akarnak.

Tudom, hogy nehéz lenyelni a hiúságot, a sértettséget, a „nekem van igazam” érzést. De most ez a tisztánlátás a felnőttség ára. Ez a szabadság ára.