Itt lenne a pillanat, hogy egy magát minimálisan is civilizáltnak tartó kormányisten-politikus végre megszólaljon és kiálljon a nemzeti értékek mellett, amit mind Koncz Zsuzsa, mind Vámos Miklós életműve jelent.

De miután a budai várba felkapaszkodott vidéki fiúk közül egy sincs, aki akár csak saját belső mércéje miatt, de felemelné a szavát, Vámos Miklós üzent nekik.

„Na, emberek. Ezt kapjuk ma, amiért plakátra kerültünk. Koncz, a pélyi parasztcsalád sarja, és én, a félig szláv (anyám neve Ribárszky). De azért az atyai ág zsidó volt, míg egészen kiirtották őket. Az ő nevükben juszt is zsidó leszek, s tiltakozom. Ámbár sejtem, a tettesek nem tudják, mit cselekszenek. Uszítóikra (előretoltak, sorosozók, új kultúrát teremteni óhajtók) szórom a lehető legsúlyosabb átkokat. S üzenem: ez itt az én hazám is, takarodjanak el ők. S ha van képük, csak uszítsanak és zsidózzanak tovább, 2019-ben is. Aztán egyék meg, amit főztek. Erre nincs bocsánat.”

Erre nincs bocsánat.