Most a közeli Pilis-hegységben mutatunk be három hajdani kunyhót, amelyeket a turisták alakítottak ki vagy építettek fel. Az a közös bennük, hogy nagymértékben segítették a gyalogos természetjárókat az 1920-as évek elejétől. Az akkoriban szombaton általában a koradélutánig tartó munka után a turisták felmehettek valamelyikbe és ott megszállva, az egész vasárnapot túrázással tölthették. A három kunyhónak ettől eltekintve teljesen más volt a története.

Az Ezüst-hegyen egy felhagyott kőbánya épületében rendezett be egyszerű szálláshelyet a Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE), erről érintőlegesen már írtunk egy korábbi cikkünkben. Az 1920-as évek elején elsősorban azért volt szükség erre a menedékhelyre, mert a TTE már belevágott a Kevélynyeregben egy nagyszabású turista-menedékház építésébe. Kellett a közelben egy bázispont, ahonnan az építkezők vasárnaponként elindulhattak.

Kapóra jött, hogy meg tudtak egyezni ennek a kőből épült, viszonylag nagy kunyhónak a használatában. Dubitzky István sokat tett az építmény és a környéke rendbetételéért, ápolásáért. Amikor 1928-ban végre elkészült a Kevély-nyergi ház, akkor sem vált fölöslegessé ez a menedékhely, mert egyrészt itt nem volt szállásdíj, másrészt az említett menedékházban, bár 100-140 fő befogadására volt alkalmas, mégis gyakran előfordult, hogy ott nem maradt szabad fekhely. A kunyhót az idők folyamán sokszor megrongálták, hosszabb időszakokon át elhagyatott volt, máskor újra szépítgették a belsejét. Ma is megvan, aki arra jár, nézze meg!

A Csobánkai Tavaszkunyhó, mint nevéből is következtetni lehet rá, a község erdős határában, a Ziribár nevű hegy oldalában, a Macska-barlang közvetlen szomszédságában található. A Magyarországi Kárpát Egyesület Budai osztálya 1921-ben építette, bár a megnyitóra május elsején került sor, semmiféle munkásmozgalmi összefüggés nem volt ebben. A döngölt padlójú egy-helyiséges épület hosszú időn át adott menedéket a környéken járó turistáknak. Idővel elhanyagolttá vált, de az 1980-as évek elején nem csak felújították, de még pihenőhelyet is kialakítottak előtte. Padok és asztalok kerültek kihelyezésre, felújították a környező ösvényeket és az odavezető turistajelzéseket is. Sajnos később egy hegy-csuszamlás következtében az egész épületet föld borította be, ma is megvan, de alig vehető észre.

Pilistetői védkunyhó volt annak a turistamenedéknek a neve, amelyet a TTE Újpesti csoportja épített fel a Pilis-tető délkeleti élén. Az egyszerű kivitelű építmény története kiválóan illusztrálja a két világháború közti hazai viszonyokat.

A szintén az 1920-as években elkészülő kunyhót a terület tulajdonosa, Orosdy báró helyeslően vette tudomásul. Mikor azonban az megvalósult, megüzente az egyesület vezetőségén keresztül az egész turistatársadalomnak, hogy ő a hegyen ezentúl egyetlen kirándulót sem akar látni. És, hogy milyen lelkületűek voltak ezek az Orosdyak? A hegy lábánál ma is meglévő kastélyuktól (szerencsére közfunkciót lát el, már nem az övék) majdnem a Pilis-tető csúcsáig a saját autójuknak szerpentin utat építettek. Ezen az egynyomsávos úton kizárólag csak a saját kocsijuk közlekedhetett, ma a zöld sáv turistajelzés vezet rajta. De volt más meglepő heppjük is. Az említett kastélyuk közelében mű cseppkő barlangot is építettek, sőt egy ovális medencéjű szökőkutat szoborral. Ezek is részben fellelhetők még. És hiába volt ez a luxus lent, fent a kunyhót körülbelül egy évtizedig mégis használták a turisták. Ma már a helye sem található meg.

Kertész Z István/kép a szerző és Pataki Lilla