A parlament ülésén az MSZP-s Bangóné a hazai egészségügyi állapotokról interpellált, s a végén – Kásler professzor kedvében járva – idézte a tízparancsolatot: „Ne ölj!”

A felszólalásra a nagyszerű kereszténydemokrata Rétvári Bence államtitkár válaszolt, előbb felszólítva Bangónét, hogy ne gúnyolódjon a tízparancsolattal, majd Bangóné figyelmébe ajánlott egy pontot a tízparancsolatból: „Ne hazudj!”

Nos, a helyzet a következő: Bangóné nem gúnyolódott a tízparancsolaton, csak pontatlanul, rossz fordításban idézte a szöveget. Ugyanis a héber textus nem azt mondja, hogy Lo táárog, azaz „ne ölj!”, hanem azt, hogy Lo tircách, azaz „ne gyilkolj!” És mindezt jövő időben (azaz nem fogsz gyilkolni), de ez már érdektelen. Természetesen nyelvi és jogi értelemben is nagy a különbség az ölés és a gyilkosság között.

Viszont Rétvári kereszténydemokrata államtitkár annál inkább gúnyolódott a tízparancsolaton, egyértelművé téve, hogy a zsidó-keresztény hagyomány alapszövegét, alkotmányát egyszerűen nem ismeri.

Ugyanis olyan parancsolat nincs a tízparancsolatban, hogy „ne hazudj!”. Rétvári tudatlanságból és/vagy hazugságból, ám a kereszténységet védő kereszténydemokratához méltatlan módon gúnyolódott a tízparancsolaton. A tízparancsolatban az a parancs olvasható, hogy Lo tááne vöréachá éd sáker, ami azt jelenti, hogy „ne tégy felebarátod ellen hazug tanúbizonyságot!” Márpedig ez nem a hazugság tilalma, itt egészen másról van szó. Ennek a tilalomnak kizárólag jogi relevanciája van, de ez messzire vezet.

Tekintettel arra, hogy én örömmel védeném a kereszténységet a magyar kereszténydemokratáktól és a magyar kereszténydemokratákat önmaguktól, akár ingyen is hajlandó vagyok elmondani Rétvári Bencének, Kásler Miklósnak és a többieknek, bibliai példákkal illusztrálva, hogy miről is szól a hamis tanúság tilalmának a parancsolata, s hogy miért nem tiltja a tízparancsolat a szimpla hazugságot.

Igaz – üzenem nekik és főnöküknek – a Biblia nem is adja parancsolatba a folyamatos hazudozást.