Az Amnesty International Magyarország és a Magyar Helsinki Bizottság közös álláspontja szerint a tervezet több eleme a megjelölt célokkal ellentétes hatással járna. A bírák 65 éven túli tovább foglalkoztatására vonatkozó szabályozás például a bírói függetlenség sérelmével fenyeget, mivel a nyugdíjkorhatárhoz közeledő bírák kiszolgáltatottabbak lehetnek majd a szervezeten belüli nyomásoknak, elvárásoknak.

Arról, hogy miért nem jó, ha a bírósági vezetők döntik el bizonytalan kritériumok alapján, melyik bíró dolgozhat tovább 65 éves kora után Kádár András Kristóf, a Helsinki társelnöke nyilatkozott.

Hogyan változik a bírók és az igazságszolgáltatás függetlenségének helyzete? És hogyan szolgálja ez a kormány érdekeit?

Az új szabályok lehetővé tennék, hogy a bírók “munkáltatói engedéllyel” tovább dolgozhassanak a nyugdíjkorhatár betöltése után. A javasolt megoldás azonban több szempontból problémás, mert az, hogy egy magyar bíró ezt megteheti-e, szubjektív szempontok alapján dőlne el, márpedig minden jogvédelmi pozícióban fontos, hogy aki azt betölti, ne legyen kitéve mások “kényének-kedvének”. Például egy ombudsman esetében azért szerencsésebb, ha nem újraválasztható, mert úgy nem azt fogja figyelni a működése utolsó évében, hogyan befolyásolja az újraválasztásának az esélyeit, ha megszólal valamilyen kényes ügyben. Vagy ilyen garancia az USA-ban a Legfelsőbb Bíróság bíráinak élethosszig szóló kinevezése. Így nekik még azt sem kell mérlegelni, hogyan tudnának elhelyezkedni a mandátumuk lejárta után.

Ezzel szemben most az a terv, hogy amikor egy magyar bíró eléri a nyugdíjkorhatárt, és szeretne tovább dolgozni, akkor ennek lehetősége több olyan szemponton múlik, amely nem kellően konkrét és objektív, hanem egyes bírósági vezetők, vagy általuk kijelölt személyek szubjektív megítélésén múlik. Az egyik ilyen problémás pont, hogy az érintett bírónak soron kívüli értékelésen kell részt vennie, és csak akkor dolgozhat tovább, ha “kiválóan alkalmas” minősítést kap, ha csupán “alkalmasnak” ítéli az értkelést végző bírósági vezető, akkor a bíró nem folytathatja a munkát. Bár a döntés ellen van helye jogorvoslatnak a szolgálati bíróság előtt, azt bírói szervezetek is hangsúlyozzák, hogy az “alkalmas” és a “kiválóan alkalmas” minősítés között keskeny és nagyon szubjektív lehet a határ. Ráadásul gazdasági és munkaszervezési indokokra hivatkozva a Kúria elnöke vagy az Országos Bírói Hivatal (OBH) elnöke még akkor is mondhatja, hogy nincs szükség a bíró munkájára, ha “kiválóan alkalmas”minősítést kapott. Ahhoz, hogy ezen az alapon elutasítsák a bíró továbbfoglalkoztatását, kell a – bírók által választott – Országos Bírói Tanács (OBT) hozzájárulása (tehát itt sem marad teljesen védelem nélkül a bíró egy esetlegesen önkényes döntéssel szemben), de az érintett bírónak nincs jogilag szabályozott  lehetősége érvelni és cáfolni az OBT és az OBH, illetve Kúria elnök közötti esetleges “vitában”, az a feje fölött dől el, így nem érvényesülnek a jogorvoslati joggal kapcsolatos alkotmányos és nemzetközi jogi követelmények.

Az alapvető kérdés, hogy az adott bíró egy elé kerülő ügyben figyelembe veszi-e, hogy a döntése hogyan hat a tovább foglalkoztatására. Egy bíró 63-64 éves kora körül – tehát a bírói megbízatása utolsó pár évében – azt fogja látni, hogy nagyon sok bizonytalan és szubjektív szemponton múlik, hogy maradhat-e bíró, és a sorsa végső soron egy olyan személy kezében lesz, akit nem a bírók választottak, hanem a kormányzati többség. Varga Zs. András esetében szerintem elég jól látszik, mennyire érzékeny a kormány érdekei és igényei iránt.

Hogyan érintik a változások azokat a polgárokat, akik a bíróságon akarnak érvényt szerezni az igazuknak?

Politikailag érzékeny ügyekben, például ha egy fideszes önkormányzattal, adóhatósággal, más állami szervvel, vagy akár csak egy jó politikai kapcsolatokkal rendelkező ellenféllel szemben mennek perre, akkor az az érdekük, hogy a bírót még elméleti lehetőség szintjén se befolyásolhassa, hogy a döntése szerepet játszhat abban, hogy a nyugdíjkorhatár betöltése után még dolgozhat-e öt évet, vagy sem. A bírónak ne legyen veszítenivalója, hanem minden külső körülménytől teljesen függetlenül hozza meg az ítéletet, különben a bírósághoz forduló polgár tisztességes tárgyaláshoz való joga csorbát szenvedhet.

Mit tehetsz hétköznapi emberként annak érdekében, hogy tisztességes eljárásban legyen részed ezután? És mit tehet a Helsinki?

Természetesen egyáltalán nem szükségszerű, hogy ha egy olyan bíró elé kerül az ügyem, aki tovább foglalkoztatásért folyamodott, akkor ez a döntésben szerepet fog játszani, ha azonban bármilyen körülmény felmerül, ami erre mutat, akkor nemzetközi fórumok előtt fel lehet vetni a problémát. El tudok menni Strasbourgba, és panaszt tehetek az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt amiatt, hogy esetemben nem érvényesült a tisztességes eljáráshoz, pártatlan bírósághoz való jog, ami nem csak a tartalmi pártatlanságot, hanem a pártatlanság látszatát is magába foglalja. Vagy indítványozhatom előzetes kérdés feltevését az Európai Unió Bíróságához, hogy vizsgálja meg: a (még csak tervezett) magyar szabályozás összeegyeztethető-e a bírói függetlenség uniós követelményével (bár ilyenkor az érintett bírónak vagy a felettes bírói fórumnak kell eldöntenie, hogy elmegy-e a kérdéssel Luxembourgba). Mindenesetre, ha a jövőben ilyen eset előfordul, akkor a Magyar Helsinki Bizottság tanácsot tud nyújtani annak mérlegelésében, hogy valamely ügyben érdemes lehet-e nemzetközi fórumhoz fordulni.

(forrás: helsinki.hu)