Hogy jó taktika volt-e Netanjahu részéről közvetlenül az előrehozott izraeli választások előtt nyílt konfrontációt vállalni Obamával vagy sem, március 17-én kiderül. Mint ismeretes, az izraeli miniszterelnököt nem Barack Obama hívta meg, hanem John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke, és ez további feszültségeket okozott a mostanában egyébként sem kiegyensúlyozott amerikai-izraeli viszonyban. Annak ellenére, hogy a személyes találkozó elmaradt, Netanjahu keddi beszéde az Egyesült Államok első emberéhez is szólt.

 

Beszéde elején az izraeli kormányfő hosszan sorolta, mennyi segítséget kapott hazája az elmúlt években az Egyesült Államoktól, de azt is egyértelművé tette: a „jövő generációja elleni felelőtlen tévedésnek” és „rossz, nagyon rossz alkunak” tartja az Iránnal tervbe vett nukleáris megállapodást. Pillanatnyilag ugyan a bármikori eszkalálódással fenyegető ukrán-orosz konfliktus és az Iszlám Állam tombolása sokkal súlyosabb válságoknak tűnnek, így jó ötletnek látszik legalább Teheránnal kiegyezni, egy új, „mérsékelt” Iránban hinni veszélyes önáltatás. 

 

Hiszen Washingtonban is jól tudják: Teheránban még mindig „nagy sátánként” emlegetik az Egyesült Államokat, Iránt pedig valójában nem a mosolygós, twitterezgető Hasszán Rohani elnök, hanem a hírhedt Khomeini ajatollah közvetlen örököse, Khamenei ajatollah vezeti 1989 óta. Ettől a rezsimtől pedig már eddig sem származott semmi jó - emlékeztetett Netanjahu a teheráni nagykövetségen 444 napon át fogva tartott túszok drámájára, a bejrúti laktanya ellen végrehajtott bombatámadás 241 amerikai tengerészgyalogos áldozatára, valamint az iráni terrortámadások sorozatára. És persze arra is, hogy az iráni rezsimet már legalább kétszer rajtakapták, hogy olyan föld alatti nukleáris központot épített, amelyekről a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nem tudott, valamint a kormány birtokában lévő, az atomtöltetek célba juttatásához alkalmas rakétákra, amelyek szinte a Föld minden pontját képesek elérni.

 

E tények birtokában valóság-elhárítás elhinni, hogy „Teherán kész arra, hogy újra elfoglalja helyét a világ nemzetei között". Újabb engedmények helyett inkább felszámolni kéne azt a fenyegetést, amit a rezsim több mint 30 éve jelent a világ számára. Az atomprogramot nem befagyasztani, hanem felszámolni kell – hangsúlyozta Netanjahu. Konkrétabban: nem elég leállítani az urándúsító centrifugákat, hanem fel kell számolni a nukleáris infrastruktúrát, és meg kell semmisíteni a katonai célokra alkalmas radioaktív készleteket.

 

Amennyiben a helyzet úgy kívánja, Izrael akár egyedül is megáll Iránnal szemben – figyelmeztetett a miniszterelnök, aki persze nem áltatja magát azzal, hogy kis országa egymagában képes lenne befolyásolni az iráni atomprogram ügyeit. Amint egy nappal később Móse Jaalon védelmi miniszter fogalmazott, az izraeli kormányfő csupán a „helyes oldalt képviselte” egy kritikus történelmi pillanatban. Hiszen "a washingtoni kongresszus az utolsó állomás az iráni atomprogram megakadályozását szolgáló katonai hadművelet előtt" - mondta Jaalon. Pedig Netanjahu nem hiszi, hogy a háború lenne a „rossz alku” egyetlen alternatívája. Amennyiben el lehetne érni, hogy Irán megszüntesse az agressziót a szomszédaival szemben, felhagyjon a globális terror támogatásával, valamint az Izraellel szembeni folyamatos fenyegetéssel, egy sokkal jobb alku is létrejöhetne.

 

 

kiss