Nem, ők rendíthetetlenül hittek a gyógyulásban, és senki sem merte azt mondani, hogy készüljünk fel arra, hogy a pápa élete nemsokára véget ér. Erre az eshetőségre minden normális szerkesztőség felkészül, de az M1 nem ezek közé tartozik. Húsvét hétfő reggelén 9 órától 11 óráig megállás nélkül ismételgették azt a néhány percet, amelyben 114-szer láthattuk a Parlamentről készített légifelvételeket, az Eucharisztikus Kongresszus felvételeit a millenniumi emlékművel, meg a piros-fehér-zöld zászlókkal, és nem számoltam, de körülbelül 87-szer ismételték a pápa magyarul kimondott néhány szavát: ,,Isten, áldd meg a magyart!”

Ami engem illet, számomra a délelőtt csúcspontja az volt, amikor Fábián Barna, aki valahogy betévedt a stúdióba, megkérdezte Erdő Péter püspöktől, hogy részt vesz-e a pápaválasztó konklávén. ,,Természetesen!” - mondta a bíboros, és nekem úgy tűnt, hogy ezután el akart menni, de lefogták.

Egyébként röviden elmondom, hogy szakmailag hogy kell egy ilyen, bármennyire is fájdalmas, de várható eseményre felkészülni. Az egykori Jugoszlávia államfője, Josip Broz Tito 1980. május 4-én hunyt el. Halálát megelőzően 2-3 héten át haldoklott, műtétek egész során esett át, tehát tudtuk, hogy ennek a hosszúra nyúlt agóniának egyszer vége lesz. Én a Rádió Hírszerkesztőségében dolgoztam, és mint a kollégáim, én is minden nap ott láttam a turnusvezetői szoba ablakpárkányán azt a dobozt, amiben szalagon rögzítve ott volt Tito nekrológja. Teltek-múltak a napok, már vastag por volt a dobozon, és már-már fogadást kötöttünk, hogy ha megérkezik a halálhír, ki viszi fel az adóra Tito nekrológjának a tekercsét. Erre már nem emlékszem, de azt tudom, hogy nemcsak a nekrológ állt készenlétben, de meg volt szervezve néhány szakértő is, diplomaták, külpolitikai szakírók, történészek.

Ferenc pápához, illetve reggeli halálhíréhez méltatlan volt a Magyar Televízió katasztrofális megemlékezése, de arról se feledkezzünk meg, amit Máté-Tóth András teológus a pápa életútját méltatva kiemelt. Számára az irgalom volt az iránytű a szegények, az elesettek, és a menekültek iránt. Ehhez képest megszólaltatták Erdő Péter bíborost, aki a következőket tudta mondani a menekültekkel kapcsolatban: ,,Embercsempészek lennének az egyházak, ha menekülteket fogadnának be.”