Érdekes olvasói levelet kaptunk - ezúttal egy külföldön élő magyar osztja meg gondolatait a választásról, a dilemmájáról: elmenjen-e egyáltalán szavazni arra a kormányra, amely kvázi másodrangú állampolgárrá degradálja őt.

"Olvasgatva az otthoni híroldalakat, nem is beszélve a kommentezőkről, nagyon elgondolkodtam. Vajon, azok a magyarok, akik ilyen-olyan okokból eljöttek hazulról, szavazzanak-e? Hiszen én nem ott adózom, nem ott élek, nem hatnak rám közvetlenül a politikai csatározások.

 

Nem hat rám a 27%-os ÁFA, nem hat rám, hogy az euró vagy a dollár milyen árfolyamon érhető el, nincs a kezemben forint (na jó, mivel most itthon vagyok néhány hétig most éppen van, de mondhatni mint valuta), nem érdekel az Öszödi beszéd, nem érdekel a közszolgálatinak csúfolt csatorna (megjegyzem, ha ezt az NBC csinálná… De nem csinálná, mert az NBC tévések helyben felgyújtanák az összes stúdiót), tehát semmi közöm Magyarországhoz. Magyar útlevéllel közlekedem, de az USA-ban amerikai jogosítvánnyal igazolom magam, ha megállít a rendőr, amin nincsen rajta, hogy honnan jöttem. Mellesleg a határon való belépésen kívül senkit nem is érdekel. Bár nem beszélem jól az angolt, de ez sem érdekes, hiszen én kvázi csak egy hozzátartozó vagyok, aki a feleségét elkísérte, ahhoz a munkához, amit meg végzek, nem kell angol nyelvtudás, illetve elég a konyhanyelv. Bár a szüleim jelezték, hogy megjött az engedélyem, hogy szavazhatok (micsoda kegy) New Yorkban, mégis vannak kétségeim.

 

Felmerül bennem a kétség, vajon minek. S az a kétség is, hogy kire. Minek szavazzak egy olyan ország választásán, melynek hatóságai kimondva, kimondatlanul másodrendű állampolgárként kezelnek. Minek szavazzak, amikor otthon nincsen TB-m, mert külföldön élek. Minek szavazzak, ha minden erejükkel megnehezítik a szavazást? Minek szavazzak, ha semmi bizonyíték nincsen arra, hogy a szavazatom meg is érkezik, s úgy érkezik meg, ahogy leadtam? Amikor otthon éltem szavazatszámláló bizottsági tag voltam. Bár – főleg a vesztesek – szeretik felvetni, hogy mi csaltunk, meg mindenféle, kijelentem, hogy erre semmiféle lehetőségünk nem volt. Először is, a bizottság tagjai voltak a pártok megbízottjai is. Megnézném, hogy egy jobboldali csaláshoz egy baloldali asszisztál. Ha ki kellett menni mozgóurnázni mindig két embernek kellett mennie. Most? Leszavazok, ha elmegyek New Yorkban, s valaki hóna alá kapja az urnát, s elhozza haza. Közben mit csinál, ki tudja.

 

De nem ilyen egyszerű a szavazás se. Kérelmezni kellett egy elég megalázó procedúrán keresztül, hogy járuljanak már hozzá, hogy szavazhassam. Méghozzá az otthoni jegyzőn át. Tudom, hogy ő a Helyi Választási Iroda vezetője, de miért kell nekem egy országos választáson egy falu jegyzőjéhez,    - ahová be vagyok jelentkezve - fordulnom? Mi köze van ez által az egész falunak, hogy hol szavazom, hol vagyok? Mert természetesen már mindenki tudja. Pedig nem tartozik rájuk. Arról nem is beszélve, hogy hiába kértem, e-mailen nem küldték ki nekem az igazolást, anélkül pedig akár még meg is tagadhatják, hogy szavazzak. Hiszen megtehetik, hogy véletlenül nem találnak meg a névjegyzékben… S mellesleg remélem április 5-én, mert az USA-ban akkor lesz a szavazás nem fog esni az eső, hiszen ki tudja, mennyit kell majd sorban állni a konzulátus előtt. Nem is beszélve arról, hogy a feleségem egy türelmetlen típus, s napokig hallgathatom majd, hogy elszúrtam egy ilyen hülyeség miatt az idejét, meg a pénzünket, hiszen kb. 400 dollár, átváltva 88 ezer Forint lesz ez a villámtréfa. Mondhatnám az USA-ban más. Ott beküldhetik levélben, leadhatják az ID alapján neten, folytathatnám. Ez a kegy Magyarországon, csak és kizárólag azokat illeti meg, akik bár magyar állampolgárok (megjegyzem nagyon helyesen, hiszen csak egy politikai paktum miatt veszítették el állampolgárságukat, vagy nem kaphatták meg azt), de soha nem éltek Magyarország közigazgatási területén.

 

Hogy miért vagyok másodrendű állampolgár? Nem tudom. Nem hiszem, hogy az lenne az indok, hogy nem biztonságos a postára bízni a szavazatot, hiszen vagy százezer ilyen szavazatot várnak határon túlról, sőt innen Amerikából is. Az egyik szomszédunk, aki magyar (elég sokan élnek itt magyarok), is így fog szavazni. S nem érti, én miért nem szavazhatok így. Mit mondjak neki? Hogy egyszerű akarat kérdése? Egyszerű megvetés kérdése? Én megvetett vagyok az országomban, mert a feleségem révén pár éven belül olyan tudást akarunk hazavinni, amelyet csak itt lehet megtanulni. Hogy rossz érzés megvetettnek lenni? Hát persze. Amennyire boldog érzés lehet azoknak, akik annyi év várakozás után, meg-, vagy visszakapták az állampolgárságot. Tőlem bizonyos szempontból elveszik. Én már csak „aki lelépett innen” lehetek. A kire szintén fontos kérdés, melyre nagyon nehéz a válasz. A jobboldal számomra a fentiek miatt, s nem csak a fentiek miatt, de most nem sorolnám fel, eljátszotta a becsületét. A bal meg nem nyerte vissza. Szélsőjobb szóba sem jöhet számomra, zöldpárt pedig szinte nincs is. Az USA egy nagyon fura hely. Vannak republikánusok, meg demokraták. Jó, még van sok kisebb párt, de most ők nem szerepelnek a képletben. Ezek ki nem állják egymás politikáját, mást gondolnak egy csomó mindenről, legyen az globális felmelegedés, a halálbüntetés, vagy akár a kormány szerepe. De szóba se jöhet egyetlen politikusnál se, hogy a másikat gyalázza. Oda-odaszólások vannak, frappáns fricskák akadnak, de aki továbbmegy, az másnap már nem politikus. Megfélemlítés? Politikai okokból perek? Szóba se jöhet. Eközben otthon mi megy? Gyűlöletkeltés, egyoldalúság, egymás pokolba kívánása. Együttműködés, az ország felemelése? Mehet, de én mondom meg, hogy neked mire és kire kell gondolnod. S ha nem azt teszed, akkor jöhetnek a bohócok, jöhetnek a karaktergyilkosságok.

 

Egy amerikai barátommal megnéztünk néhány magyar televízió hírműsorát. Valamennyire beszél magyarul, értette, amit mondtak. Nem sokkal később rám nézett, odasétált a televízióhoz, kikapcsolta, nagyon hosszú hallgatás után azt mondta: tudod, nem az a baj, hogy egyoldalú. Hanem az, hogy azt hirdeti, nem az. Mert lehet egyoldalúan tájékoztatni, de akkor ki kell azt mondani. Mert ez a szabály. Legalábbis az USA-ban. Magyarországon nem. Itt egy a szabály: a másik bűnöző. Még ha most még nem is az, majd találunk indokot, hogy az legyen. Ha kell, törvényt hozunk. Visszamenőleg. Nos, ennyi. Nemsoká megyek vissza. Szavazni vagy elmegyek, vagy nem. Szavazok az országomra, ahol születtem, felnőttem harmincvalahány évig éltem, tanultam, dolgoztam, adóztam, házasodtam. Szavazok az országra, ahol most megvetnek, mert később ezt az országot szeretném fejleszteni. Hiszen mi haza fogunk jönni. Csak néha már nem tudom minek. Maximum azért, hogy ne legyek másodrendű állampolgár.

 

 S egy utolsó gondolat. Már említettem, hogy nem beszélem jól az angol nyelvet. Amerikában ezért nem megvetés jár. Hanem segítség. Ingyenes nyelvtanfolyamok. Beilleszkedési tanácsadások. Hiszen az a cél, hogy hasznot hozzunk. Magunknak, az USA-nak, s ez által Magyarországnak.

 

Egy magyar Amerikából"