Az első beszédben Szinetár Miklós, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas rendező, forgatókönyvíró azt mondta, Tarr Béla filmjeinek nagy varázslata, hogy elfelejtjük, filmet nézünk. „Embereket, sorsot, arcokat, társadalmat nézünk.” Beszédét azzal zárta: „sajnos korán halt meg, de halhatatlan”.

Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere felidézte: a rendező látszólag örült, hogy tavaly Budapest díszpolgára lett, alkalmat viszont már nem találtak rá, hogy átvegye a címet, ezért most elhozta neki. „Tarr Béla életiskolájában azt lehet megtanulni, hogy a szabadság és az emberi méltóság sérthetetlensége nem más, mint cselekvés, küzdelem és teremtő aktus” – fogalmazott a főpolgármester.

Búcsúztak a rendező tanítványai is: Kelemen Fred filmrendező, Patrick Marshall filmrendező, Vermes Dorka forgatókönyvíró, Ladányi Jákob filmrendező a Tarr Bélával való közös munkát idézték fel. Olasz Renátó színész-rendező felolvasta Tarr az Európai Filmakadémia életműdíjának átvételekor elmondott beszédét, majd újra Iványi Gábor lépett színpadra. A lelkész úgy fogalmazott: Tarr egyházának ateista tagozatához tartozott, nem hívének, hanem testvérének tekinti. Neki köszönheti, hogy megtanulta másként látni a láthatatlant. „Béla azt akarta, hogy tükröztessük a láthatatlant, és azt, hogy fedezzük fel Istent a másik ember arcában” – tette hozzá.

(forrás: Józsefváros Újság FB-oldal)