Mivel jómagam, szemben az értelmiség javarészével sokszor látom eme urakat a Hír Tv, vagy a Pesti Tv adásaiban, nyilván érdekelt, hogy mit csinálnak akkor, ha kimozdulnak saját komfortzónájukból.

Én mindhármójukat szélsőséges orbanistának, radikális kormányhívőnek és sokszor nagyon durva, arrogáns újságírónak tartom, akik olykor a gyűlölködésig fokozzák..  A partizán közegegében ezek az emberek jórészt egy egészen másik arcukat mutatják. Párbeszédképesnek akarnak tűnni, válaszolnak.  Marci "kényes", vagy "kellemetlen" kérdéseire is, vigyáznak arra, hogy civilizált hangot használjanak és itt valahogy sokkal megértőbbek az ellenzéki hangnemmel, noha alapkérdésekben fenntartják eredeti álláspontjukat.

Na most, én úgy látom, hogy ez a három ember mind a két helyen szerepet játszik. Most hagyjuk a különbségeket, de tény, hogy mindhárman tudnak idomulni a "hely szelleméhez", és a gyalázkodó, ordenáré, sokszor gyűlölködő, megvető hangfekvésüket kint hagyják a stúdión kívül, ha a Partizán műsorában lépnek fel. Hogy ők magul belül mit hisznek, mit nem édesmindegy.

Bár akár hihetik is, amit kormánypárti tévéikben előadnak. A lényeg az, hogy mindenütt szerepet játszanak.

Hol az acsarkodó, hol a párbeszédképes kormánypárti szerepét. És nem is ügyetlenül teszik. A lényeg az, hogy mindhárman végtelenül hiteltelenek a párbeszédhez, a megértő módhoz idomuló szerepben, mert minden válaszuk mögött ott van az elbujtatott gyűlölet hangja, a hatalom egyoldalú kiszolgálásának szerepe. Ily módon a nagyszerű Gulyás Marcihoz való alkalmazkodás csakis szerepjáték számukra, és ezen semmit nem változtat az, hogy eredeti tévéikben is szerepet játszanak, vagy azt még hiszik is.

Sajnos tökmindegy.